Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
I. Bevezető - 1. A könyv célkitűzései, kérdésfelvetései
volt célom, hogy feltétlenül új kifejezéseket, módszertant találjak ki, munkámat nem akartam semmilyen, a történetírással kapcsolatos címkével illetni, egyszerűen a lehető legtöbbet kívántam megmutatni azokból a helyi elitre vonatkozó, általam rendszerezett információkból, amit a prozopográfia módszertana és a rendelkezésemre álló források lehetővé tettek. Az nem meglepő, hogy a helyi hatalmi elitre vonatkozó feltáró munkák mindmáig hiánypótlók, hiszen ezek elkészítésére 1990 előtt nem volt lehetőség, mivel a történészi és szociológusi vizsgálatok a korabeli ideológiával ellentétes, kellemetlen tényeket tárhattak volna fel.3 Fontosnak tartom azonban már a kötet elején hangsúlyozni, hogy helyi (budapesti és budapesti kerületi) hatalmi elittel foglalkozom munkámban, azt tapasztaltam ugyanis, hogy a Kádár-korszak elitkutatói jórészt az országos szintű elittel - hatalmi elit esetében elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt (=MSZMP) Központi Bizottsága (=KB) és a Politikai Bizottság (=MSZMP PB) tagjaival - foglalkoztak. A fővárosi hatalmi elit tagjainak vizsgálatát azért tartom rendkívül fontosnak, mivel egyrészt közvetve vagy közvetlenül az ország fővárosának társadalmi, gazdasági, kulturális életét irányították, másrészt az MSZMP KB4 és az MSZMP PB tagjai is jelentős részben közülük rekrutálódtak: a budapesti hatalmi elitből majdnem hatvanan az MSZMP KB és tizenheten az MSZMP PB tagjai lettek. Olyan, az országos politika szempontjából is jelentős szereplők fordultak meg soraikban, mint Aczél György, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Marosán György, Maróthy László és Németh Károly. Súlyukat az is kifejezi, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (=MTA) Szociológiai Intézete megbízásából 1989-1991 között készült, és 2014-ben publikált nyolc interjú alanyai közül hat (Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Méhes Lajos, Sarlós István) pályája során az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottság (=Bp. VB) tagja volt. Közülük Aczélt és Gáspárt a kötet összes interjúalanya Kádár János mindvégig legfőbb bizalmasának tartotta.5 * * * Nyírő András 1990-ben még meglehetősen szkeptikus volt a párt legfőbb szervének, az MSZMP Politikai Bizottságának, illetve közvetve a többi pártszerv és azok vezetőinek megismerésével kapcsolatban: 3 4 5 12 Andorka, 2003. 255. p. A rövidítések jegyzékét lásd a Mellékletekben. Simon, 2014.
