Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.6. Kollár István nőismerőse

3.6. Kollár István nöismeröse

A fentiek fényében még fontosabbak Polgár Erzsébet vallomásai, aki nem azonosította a tetemet, de ő volt az, aki szerint Kollárt november 18-án fegyveresek bevitték a Domonkos utcai kisegítő kórházba, ahol meggyilkolták. Kollár menyasszonyaként vált ismertté, noha ezt csak egy vallomásában állította. Annak nevezi Eörsi, és általában „állítólagos” megszorítással, de a nélkül is M. Kissék. (Gyenes ellenben csak Kollár ismerősének1329). Az ítéletbe az került, hogy régóta barátságban volt a férfival.1330

Első feljelentésében ismerősének mondta Kollárt, amihez később tette hozzá, hogy már öt hónapja udvarolt neki,1331 és csak a tárgyaláson beszélt a tervezett házasságról. Akkor idilli képet festett jegyességükről: „Úgy volt, hogy karácsonykor megesküszünk, és mindig azt emlegette, hogy mindenem meglesz mellette. Levéltárcája volt, ebben volt a csomó százforintos, nem összehajtott állapotban, hanem rendesen, nyitott állapotban, simán. Vett nekem egy kis majmot, akkor láttam nála a pénzt, összeget nem tudok mondani, de nagyobb csomó volt.”1332 Eszerint a vőlegény tele volt pénzzel, gondtalan életet ígért, a szeretet és a család legnagyobb ünnepére, karácsonyra tervezték az esküvőt, arájának addig is plüssfigurával kedveskedett. Épp csak gyűrűt nem vett neki,1333 noha az dukál egy menyasszonynak, és a szokások szerint nélkülözhetetlen az esküvőhöz.

M. Kisséknek feltűnt, „honnan volt egy rakodómunkásnál ennyi pénz”,1334 több ezer forint, több havi fizetése. A mindössze egy éve - hiszen addig sorkatonai szolgálatát töltötte - dolgozó, munkásszálláson lakó Kollárt a vallomások viszonylag tehetősnek mutatják. Vári szerint napokkal halála előtt vitte el addig

1329 Eörsi L., 2003, 207. M. Kissék könyvéről írt bírálatában „állítólagos” megszorítással. Eörsi L., 2007a, 74.; Kiss-M. Kiss, 2007, 240.; Gyenes, 1992, 21. M. Kiss később már Kollár „barátnő”- jének mondta. M. Kiss, 2015, 36.

1330 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. A BFB ítélete, 1957. április 8. 29.; Kiss-M. Kiss, 2007, 445.

1331 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] jkv., 1956. december 23.; Kiss-M. Kiss, 2007,216, 221.

1332 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. 191.; Ktss-M. Kiss, 2007, 229.

1333 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. 190.

1334 Kiss-M. Kiss, 2007,229.

333