Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

vitette fel magához a sértettet. Felmerül annak lehetősége is, hogy bűnsegédként részese volt annak a nemi erőszaknak, amit társai a lányon elkövettek, hiszen az ő utasítására vitték magukkal (miközben egyik társukat szállították haza). Eszerint kísérőjét Alpár nem kihallgatta a Mosonyi laktanyában, hanem feltartóztatta, eltávolította mellőle.

1957. januárban a parancsnokok elegendő büntetésnek tartották az elkövetők fegyelmi felelősségre vonását és szolgálat alóli felfüggesztését, és csak azt a gyanúsítottat szerelték le, aki korábban nem dolgozott a belügynél.1885 Társai maradtak, párttagságukat is megtarthatták, noha Alpárt büntetésül egy fokozattal visszavetették. Sőt, a karhatalom felszámolásakor is megtartották őket. Kristál Ervin 1958 nyarán - a tárgyalás idején - a BRFK Politikai Nyomozó Osztályán volt beosztásban. Miután azonban az ügy átkerült polgári büntetőeljárásra, nem sikerült teljesen eltussolni.1886 1958-ban a bíróság Kristált és Ináncsi Barnát egy- egy év börtönbüntetésre ítélte, de annak végrehajtását három évre felfüggesztette. Alpár 1960-ig volt rendőr, 1958-tól a Budapest X. kerületi kapitányság operatív beosztottja volt.

Márász Sándor november 30-án nézett ki magának egy lakást a Belvárosban, az V. kerület Petőfi tér 3.1V/17. alatt, de oda addigra beköltözött a „disszidens” húga a férjével, Wachtel Domonkossal.1887 Márász először fenyegetéssel próbálta kiűzni őket, és amikor ez nem hozott eredményt, határozta el Wachtel meggyilkolását. Két társát azzal a minden alapot nélkülöző mesével vette rá az együttműködésre, hogy Wachtel veszélyes ellenforradalmár, ott volt a Köztársaság téren, november 2-án részt vett az ő elfogásában, bántalmazásában, majd kihallgatásában, 1945 előtt pedig csendőr ezredes volt; mivel azonban bűncselekményét nehéz bizonyítani, más módon kell őt „elintézni”. Balogh Benjámin főhadnagy és Nagy Ferenc hajlandó volt segíteni neki.1888 December közepén tehát nem találtak semmi kivetnivalót egy társuk által ellenforradalmámak mondott személy megölésében. Tettüket nem kifogásolta az ezred parancsnoka, Bednár Barna alezredes sem, akinek Márász két nappal a gyilkosság után elmondta: „azért lőtte le »azt a disznó fasiszta kutyát«, mert [november 2-án] elhurcolta őt, azt mondta rá, hogy

1885 BFL, XXV.97.a. 810/1957. Alpár Márton..., Ináncsi Barna üg.jkv., 1958. május 29.

1886 HL, XI.22. 751/1957. Kristál Ervin..., A Budapesti XIV. Kerületi Ügyészség vádirata, 1957. június 29.

1887 ÁBTL, 3.1.9. V-141823. Márász Sándor..., Wachtel Domonkosné jkv., 1957. május 4.; HL, XI.22. 576/1957. Márász Sándor..., Wachtel Domonkosné tárgy, jkv., 1957. július 29.

1888 ÁBTL, V-141823. Márász Sándor..., Nagy Ferenc jkv., 1956. december 27., 1957. március 20., április 30., Balogh Benjámin jkv., 1957. április 30., Márász Sándor jkv., 1957. április 29.

492