Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.3. The Show Must Go On (Mérei Ferenc és társainak pere)
tételezéseket tényként közölt vele.279 A továbbiakban pedig igazolniuk kellett az innen-onnan összenőtt konstrukciót, hacsak nem akarták beismerni, hogy korábbi jelentéseikben félretájékoztattak. Mindig nehéz beismerni az elkövetett hibát. Az ávó azonban nemcsak hiúságból ragaszkodott tévedhetetlenségéhez, hanem azért is, mert a fiaskó beismerése hátrányos helyzetbe hozta volna ellenlábasaival szemben. Éppen a Mérei-ügy megindításakor élesedett ki a büntetéspolitikai irányelvek előkészítése kapcsán a rivalizálás a belügy és a megtorlás másik két kulcsszereplője, a Legfőbb Ügyészség és az Igazságügyi Minisztérium között. (Zárójelben: a belügynek még egy alapos oka volt arra, hogy a megkezdett ügyet eredményesen végigvigye. Kádár a Nagy Imre-per befejezése után, 1958 júliusában utasította az apparátust, hogy „ezeket az októberi ügyeket be kell fejezni”.280 A politikai rendőrség saját különös érdekei azonban szükségessé tették a folytatást, ennyiben hasznos volt számukra egy olyan ügy, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy a hidra fejének levágásával nem sikerült megsemmisíteni az ellenséget, az továbbra is aktív, az államvédelemre tehát továbbra is nagy szükség van, annak és kádereinek továbbra is kiemelt helyet kell biztosítani. De konkrét céljuk is volt az üggyel: igyekeztek abba minél több személyt bevonni annak érdekében, hogy a terhelő bizonyítékok alapján együttműködésre kényszerítsék, vagyis ügynöknek szervezzék be őket.281) Gál Éva részletesen ismerteti a koncepciót, a valóságtól messze került vádakat, amelyeket csekély módosítással tényként rögzít az ítélet. Jelzi a pártvezetés befolyását az ügyre: az engedélyezte a megindítását, a gyanúsítottak letartóztatását, közölte, hogy melyek a védett körök, és beleszólt abba is, hogy mi váljon vagy ne váljon a per tárgyává.282 A vizsgálati osztály abban a tudatban kezdte meg a nyílt nyomozást, hogy az ügyet az operatív szerv elégségesen feltárta, az ő feladatuk mindössze „a nyomozás során már megismert tények beismertetése”,283 mert mint erről már többször szó esett, a szovjet modell alapján az ötvenhatos perek idején is a beismerő vallomást tekintették a legfőbb bizonyítéknak. A vizsgálat bemutatása során Gál Éva is számba vette azokat az eszközöket, amelyekkel elérték, hogy a foglyok beismerjék azokat a bűncselekményeket, amelyeket valójában nem követtek el, de amelyekért felelniük kellett. Nincs nyoma, hogy a terhelteket bántalmazták, 279 Gál, 2009, 10. 280 Zinner, 2001, 386. 281 Gál, 2009, 46^18. és előtte. 282 Gál, 2009, 29-30. 283 Gál, 2009, 35. 82
