Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)
veszprémiek önhatalmúlag osztották-e ki a mozgósítás idejére tárolt hadianyag egy részét, avagy Kána egyetértésével, netán kifejezett utasítására. A bíróság kizárólag Kána - magát mentő - vallomása alapján olyan tényállást emelt az ítéletbe, amelyet nem támasztanak alá a rendszerváltozás óta megjelent munkák.226 Márpedig sem a büntetőjog, sem a történelmi tényfeltárás szempontjából nem mellékes, hogy központi utasításra vagy anélkül történt a fegyverek és lőszerek kiosztása - közvetlenül a szovjet támadás előtt. A szervek természetesen össze is kapcsolták a kettőt: azért osztottak fegyvert, hogy megtámadják227 a szovjet csapatokat. Egy kevéssé jelentős ötvenhatos cselekedet az ötvenhetes történetben így vált a halálos ítéletet megalapozó súlyos bűncselekménnyé. A hatalom elvárásainak megfelelő gyors és súlyos ítélet érdekében a Brusznyai-perben az akkor hatályos büntető perrendtartás „valamennyi, a vádlottak javára garanciát jelentő szabályát áthágta a nyomozóhatóság”228. Ahogy Rákosi idejében is történt, visszájára fordítottak egy évezredes jogi normát, és az ártatlanság vélelmezése helyett a bűnösség vélelmezését tették kötelezővé, ezzel összefüggésben figyelmen kívül hagyták az in dubio pro reo elvét,229 sőt, azt megfordították, és a bizonytalan tényeket a vádlott terhére írták, noha mindkét garanciális elem szerepelt a hatályos perrendtartásban.230 Ez nemcsak azt jelenti, hogy az eljáró szervek már a vádak bizonyítása előtt bűnösnek tekintették és akként kezelték az eljárás alá vontakat, hanem azt is, hogy a vádat bizonyítottnak tekintették olyan esetekben is, amikor azt nem sikerült egyértelműen bizonyítani, ám a védelem sem tudta bizonyítani, hogy az adott cselekményt nem követték el, illetve nem a vádlott követte el. Eszerint a történelmi forrásként használt dokumentumokban egyaránt lehetnek olyan történetek, amelyeknek egyáltalán vagy lényegében semmi valóságalapjuk nincs, vagy nem úgy történtek, és nem azok voltak a cselekvők, akikre ezt az eljárás „rábizonyította”. A bűnösség vélelmezése és az in dubio pro reo elvének figyelmen kívül hagyása azért hozta különösen nehéz helyzetbe az eljárás alá vontakat, mert erőteljesen korlátozták a szakszerű védelem lehetőségeit. (Ezt a Brusznyai-per vizsgálatakor Kahler figyelmen kívül hagyta.) Eleve korlátozta a védőválasztás 226 Horváth M., 2003, 373.; Mészáros, 2001,254-255.; Standeisky, 2006,431.; Szöllősy, 2006, 88. 227 November 4-én a szovjet csapatok indítottak támadást Magyarország, illetve a forradalom ellen. A megtorlás irataiban azonban mindig ennek abszurd ellentéte áll. 228 Kahler, 2001,91. 229 Bizonytalan tényt a vádlott javára kell értékelni. 230 Kahler, 2001, 79, 81.; Molnár L. és munkaköz., 1957, 14. 70
