Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.1. Egy őrnagy a kádári körmenetben (Pálinkás Antal és társainak pere)
vette át az alakulat irányítását, az élére választott Pálinkás őrnagy Garami Lajos ezredparancsnok után második volt a parancsnokok sorában. A katonatanács megalakításához hasonlóan csak a korból, a körülményekből kiragadva lehetett bűncselekménynek minősíteni Pálinkás őrnagy közreműködését a járási nemzetőrség megalakításában és egyes községi nemzetőrségek fegyverrel való ellátásában, aminek nem a szovjetek elleni harc volt a célja, hanem a közrend biztosítása, ami Nógrádban különösen fontos volt, tekintettel arra, hogy a hírek szerint több borsodi BV-táborból kitörtek vagy kiszabadultak az elítéltek. A szigorú ítélet elérése érdekében alkalmazott harmadik eszközként az őrnagyot vezetőnek tekintették olyan cselekményekben, amelyekben részt vett ugyan, de nem volt sem kezdeményezőjük, sem irányítójuk. „Az ítélet azonban vádak egész sorában helyezi őt a középpontba”.218 Több oka volt annak, hogy ezekért a cselekményekért Pálinkásnak kellett az elsődleges felelősséget viselnie. Oka volt az az objektív körülmény, hogy Rétságon a páncélos ezred jelentette a fegyveres erőt, vagyis rá hárultak azok a fegyveres vagy fegyverrel kapcsolatos feladatok, amelyek a forradalom során mindenütt felmerültek: az új rendvédelmi szervek felfegyverzése, a civilek fegyvereinek bevonása, a forradalomra veszélyt jelentők vagy a várhatóan elszabaduló indulatok következtében veszélyeztetettek védőőrizetbe vétele. Ezen túlmenően az ezred volt az a meghatározó intézmény, amely máshol egy gyár (pl. a győri vagongyár) vagy felsőoktatási intézmény (a soproni erdőmémöki kar). A községet - ötvenhétben a községi ellenforradalmat - tehát súlya, tekintélye alapján az ezred vezette, az ezredet pedig Garami ezredes és Pálinkás őrnagy. Kettejük ötvenhatos szerepe tehát egyenlő volt, de a két személy különbözött. Garamit a lehetőség szerint kímélni, Pálinkást pedig súlyosan elítélni akarták.219 Úgy kellett tehát 1957-ben alakítani az ötvenhatos eseményeket, hogy a tudatos ellenforradalmár Pálinkás mögött Garami csak az ő hatása alá került, megtévesztett, de a jó útra visszaterelhető bűnösnek látsszék. Ezért terhelték újabb bűncselekménnyel Pálinkás számláját: megtévesztette, háttérbe szorította parancsnokát, és bár „formailag le nem váltotta [...] ténylegesen sok esetben önállóan intézkedett”.220 Tyekvicska Árpád nem hagyott kétséget a felől, hogy ami Pálinkás Antal őrnaggyal 1957. december 10-e előtt történt, az nem igazságszolgáltatás volt, hanem egy fő vonalaiban előre kidolgozott színjáték, a főszereplő szempontjából pedig végzetes tragédia. A perről szólva gyakran fordult a színjátszás nyelvéhez: 218 Tyekvicska, 1994, 137. 219 Tyekvicska, 1994, 105-106. 220 Tyekvicska, 1994, 137. 67
