Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
Életrajzi adatok
mostohaanyja volt. A kisegítő kórháztól nem messze, a Domonkos utca 17. sz. alatti házban lakott. A forradalom előtt az államvédelem hivatásos állományú tagja volt. A büntetőeljárás vizsgálati szakaszában Kollár Istvánként azonosította a Domonkos utcai templom kertjében kihantolt tetemet. A tárgyaláson tett vallomásában azonban unokaöccsének egy olyan különös ismertetőjeléről beszélt, amelynek nem találták nyomát a holttestet boncoló törvényszéki orvosok. A perben ő volt az egyetlen mentő tanú: Molnár Józsefről állította, hogy csak Gyöngyösi kényszerére maradt az ellenforradalmárokkal. Bende János (1932, ipari őr) Október 28-án a VIII. Víg utcai rendőrkapitányságon jelentkezett nemzetőrnek, járőrözött, üzletekre vigyázott. November 4. után beköltözött a Landler Jenő utcai női munkásszállásra, részt vett a Toracz vezette élelemárusításban és alkalmanként röpcédulák terjesztésében. Mindvégig tagadta, hogy részt vett volna a fegyveres harcban. November 23-án este Kapusi Sándorral és Toraczcal fékezett meg egy ittasan garázdálkodó férfit. 1958 febmárjában tartóztatták le. A katonai bíróság ötévi börtönbüntetésre ítélte. 1960-ban amnesztiával szabadult. A Kollár-ügyről semmilyen közvetlen tapasztalata nem volt, csak Polgár Erzsébettől hallotta, hogy annak vőlegényét lelőtték (egyik vallomása szerint az állítólagos Kopaszék, a másik szerint Toracz). Nincs nyoma, hogy a Tóth Ilona- perben vallomást tett volna. Bognár Ottó (1931-1958, tűzoltó) 1954-ben sorkatonaként szökés címén tízévi börtönbüntetésre ítélték. Október 27-én Vácról szabadult. Egy ideig a Péteríyben a sebesültek szállításában, ellátásában és élelmezésében segédkezett, majd tagja lett a nemzetőrségnek. November 4-étől a Landler Jenő utca 44. alatti egységhez tartozott. Amikor azt november 9-én felszámolták a szovjetek, másokkal együtt őt is őrizetbe vették. November 20-án szabadult. Egy ideig a Péteríyben maradt, majd Tatabányán dolgozott bányászként. 1957. március 16-án ott vették őrizetbe, külföldre szökés címén. A Tóth Ilona-per tárgyalásán Futácsi Endre megöléséről tett vallomást. Nem beszélt arról, hogy Futácsit ő lőtte volna agyon. 572
