Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

Életrajzi adatok

Életrajzi adatok

Angyal István (1928-1958, építésvezető)

A forradalom idején a Tűzoltó utcai nemzetőr egység parancsnoka, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetőségének tagja. A második szovjet támadás után november 7-ig harcoltak a szovjet csapatokkal, Angyal leginkább a tűzszünet, a tárgyalás feltételeinek megteremtésén dolgozott.

November 8-án beköltözött a Péterfy Sándor Utcai Kórházba, ahol röplapokat írt és sokszorosított, az ott lévő stencilgépen. Továbbra is az volt a célja, hogy lehetővé tegye a tárgyalásos megegyezést a felkelés (illetve annak baloldali szárnya) és a Kádár-kormány között. Ennek alapja szerinte a forradalom desztalinizációs, demokratikus szocialista követeléseinek biztosítása és a szovjet csapatok kivonása lett volna. Ennek érdekében tervezte Obersovszky Gyulával és másokkal, hogy nézeteik közzététele érdekében napilapot indítanak, szükség esetén hivatalos engedély nélkül.

November 16-án a Péterfy Sándor Utcai Kórházban hevesen tiltakozott az ellen, hogy a karhatalom nemcsak az (őszerinte) kétes elemeket, hanem a forradalmárokat is őrizetbe veszi, mire őt is letartóztatták. A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa halálra ítélte. Kivégezték.

Tóth Ilonáék másodfokú tárgyalásának idején a vizsgálati osztályon tanúvallomást tett a domonkosbeliekkel való kapcsolatáról, szembesítették Tóth Ilonával. Október végén, a nemzetőrség szervezésének idején véletlenül találkozott vele a Bakáts téren, amikor Tóth Ilonáék élelmet szállítottak az ottani kórházba. November 8. után Angyal egy alkalommal röplapokat vitt továbbterjesztésre a kisegítő kórházba. Ezt követően Tóth Ilonáék jártak át a Péterfybe Angyal írásaiért, hogy a Domonkosban talált stencilgépen sokszorosítsák és terjesszék őket.

Bak Istvánná (szül. Kis Mária; 1915, foglalkozása nem állapítható meg)

A Kollár-ügy két szereplőjével is rokonságban állt: Kollár Istvánnak anyai nagynénje, Molnár Józsefnek pedig 1947-1954 között, apja második feleségeként a

Csak azokról a személyekről adok rövidebb információt, akik neve többször előfordul a szövegben, ám nem főszereplői a történetnek, és nem is olyan vélhetően közismert személyei a forradalomnak, mint például Maiéter Pál vagy Nagy Imre.

571