Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

egész társadalom ellen folytatott harc lényegében töretlen folytatásának - tekinti. A koncepciós pereket nem kizárólag a forradalommal magyarázza, hanem az egy ideig 1956 után is tovább élő sztálini rendszer lényegéből fakadó sajátosságnak. Megkísérel választ keresni azokra a kérdésekre, amelyek a fennmaradt nyomok alapján felvethetők, és megpróbálja logikai dedukcióval kitölteni az apró nyomok között tátongó űröket. Ennek során óhatatlanul feltételezésekbe kell bocsátkoznia, történetét nem közvetlenül a források, hanem az azokból vagy azok hiányából levont következtetések logikus, érvekkel alátámasztott volta, összefüggő rendszerbe állítása hivatott igazolni. Ennek érdekében fokozottan kell ügyelnie, hogy története minden elemének legyen indoka vagy előzménye, illeszkedjen ahhoz, ami a szereplőkről és a korról, a tágabb és a szőkébb környezetről megtudható, és számoljon minden egyes elem következményeivel. Hogy koherens legyen a korrajz, a szereplők és cselekedeteik bemutatása, a narráció.

A fenti elemzés során olyan eredményre jutottam, amely ellentétben áll a Tóth Ilonáról és a Kollár-gyilkosságról eddig keletkezett történetekkel. Talán azért, mert Eörsivel ellentétben koncepciósnak tekintem a Tóth Ilona-pert, az azzal foglalkozó többi kutatótól eltérően pedig igyekeztem nem csupán Tóth Ilona szerepére koncentrálni. Mert abban egyetértek Eörsi Lászlóval, hogy súlyos hiba Tóth Ilona tragédiáját elválasztani társaiétól.2178 Nemcsak azért, mert azzal kirekesztjük őket az áldozatokkal való posztumusz közösségvállalásból,2179 hanem azért is, mert úgy óhatatlanul tévútra fut az ügy újranyomozása. Mert Tóth Ilona sorsa önmagában sem nem tárható fel, sem nem érthető meg. Molnár József 1992-ben arra törekedett, hogy ne derüljön fény mindenre, de tiltakozott pertársainak eltérő megítélése ellen: „Azt nem lehet megcsinálni, hogy egyet kiveszek, kettőt otthagyok.”2180

Tóth Ilonáék nem voltak sem gyilkosok, sem hősök, sem ellenforradalmárok, sem forradalmárok, mindössze 1956-ban egy kicsit maguk fölé emelkedni tudó emberek, akikből gyilkosaikkal cimborálni kényszerített áldozatokat csináltak. Mert miként ebben a történetben nincs bűnös, nincs egyértelműen ártatlan sem. „Mindenki földob valakit” - állapította meg Gyenes az interjú végén,2181 vélhetően több információ alapján, mint amennyi fennmaradt, hiszen beszélgetése Molnár Józseffel a magnó bekapcsolása előtti nap kezdődött, és akkor is folyt, amikor állt a masina. Mindenki szem a láncban.

2178 Eörsi L„ 2003,226.; Eörsi L„ 2007a, 73, 78-80.

2179 Ginzburg, 2003a, 21.

2180 OHA, 492. Molnár József..., 1992, 150.

2181 OHA, 492. Molnár József..., 1992, 149.

568