Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

elveszíti, a halál utáni találkozással adott neki erőt.2165 Hívő ember ilyet akkor mond, ha tiszta lelkiismerettel néz szembe a halállal. És végül még egy visz- szaemlékezés: „Amikor az édesanyja - ha jól emlékszem, még ő maga mesélte - megkérdezte tőle kivégzése előtt, hogy »Hol van Krisztus, fiam?«, azt felelte: »Itt mellettem«.”2166 Kizárt, hogy hívő ember a biztos halál közvetlen közelében ilyen istenkáromlással terhelje magát.

Gyöngyösi Miklósnak, ahogy az iratokból kiderül, nem volt senkije, akitől búcsúzhatott volna, sem istenhite, sem magas műveltsége, ami megszépíthette volna szavait. Azokat zárkatársa, Eörsi István őrizte meg az utókor számára.

„»Mit gondolsz, madzag lesz?« - kérdezte időről időre gondterhelten. »Az ügyész fel akar lógatni.« »Dehogy lógatnak fel« - mondtam, mire felragyogott. »Persze, hogy nem, nem merik azt megcsinálni, milyen alapon lógatnának fel, milyen alapon?«”2167

Amennyiben az lett volna, akinek pere és az ahhoz kapcsolódó, azt követő többi koncepciós eljárás mutatja, nem merített volna reményt abból, hogy „milyen alapon”, hiszen tudhatta, hogy az erőszak erőszakot szül. A november 4. utáni harcok bátor hőse, a Landler 44. alatti harci egység, majd Tóth Ilona fegyveres csoportjának parancsnoka, Kollár István brutális gyilkosa, akinél fegyver volt, amikor utolsó illegális akciója közben a szovjet katonai járőr őrizetbe vette, vagyis aki az utolsó pillanatig harcolt - 1957 tavaszán, vagy talán már nyarán, nem várhatott mást a megtorlás bíróságától, mint kötelet. Persze Gyöngyösi is ragaszkodott az élethez, ezért fogódzót keresett, hogy a madzag fel ne rántsa. De nem abba kapaszkodott, hogy szerepe a gyilkosságban a bíróságon elhangzottak szerint is jelentéktelen asszisztencia volt; nem hányatott sorsára, munkás származására, fiatal korára; nem megbánást mutató őszinte vallomására. Várható ítéletének alapját, a Kollár-gyilkosság összetákolt történetét vonta kétségbe utolsó kérdésével: milyen alapon?

Noha Gönczi is bűnösnek vallotta magát a tárgyaláson, az egykori újságíró volt annyira mestere a szavaknak, hogy azzal ellenkező állítást is az utókorra tudjon hagyni. Bírósági kihallgatása elején anélkül ismerte el bűnösségét, hogy gyilkosnak mondta volna magát. „A vádat megértettem, bűnösségemet részben ismerem el. Az izgatási vádpontban nem érzem magam bűnösnek.”2168 Ezzel eleget tett Szentgálival kötött megállapodásának, de elérte, hogy a jegyzőkönyvben

2165 Obersovszky, 33.

2166 Obersovszky, 27.

2167 Eörsi l.,2006, 109.

2168 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 48.

564