Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

értelmezni, hiszen Kádár forradalomnak nevezte azt, amit csinált, forradalminak a kormányát és annak karhatalmát. Angyal István inkább bízott benne, mint Nagy Imrében. Alkalmasint Kádárnak ezt a csak szavakban hirdetett forradalmát utasította el Tóth Ilona, ezt nevezte másnak, mint amiért október huszonharmadi- kán elindultak, amit elégségesen jelez a jelen idejű hazugságvilágra utaló mutató névmás és a hivatkozás, hogy ezt saját bőrén tapasztalta. Mert saját bőrén nem tapasztalhatta az októberi forradalom hamisságát, ellenben valószínűleg megtapasztalta, hogy a hirdetett szép szólamok ellenére az ávót nem érte el a változás, sem a személyi állomány, sem pedig a módszerek tekintetében, és saját bőrén tapasztalta, hogy ötvenhat után is zajlanak koholt perek. Tóth Ilona tehát olvasatom szerint hasonlóan kezdte bírósági előadását, mint a bűvész: vigyázat, csalok. És miként a bűvész, ő is bízott abban, hogy nem leplezik le, mert bízott a Szent- gálival kötött alkuban. De ha kimondta, ami jegyzőkönyvbe került, akkor bíznia kellett abban is, hogy „eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is.”2162

Az eddig ismertetetteken túl Tóth Ilonának öt olyan kijelentése volt, amelyek nyomatékosan bizonyítják, hogy ártatlan volt abban a bűncselekményben, amelyért halálra ítélték. Ártatlannak vallotta magát élete utolsó estéjén a siralomházban: „Higgye el, hogy nem követtem el azt, amiért holnap kivégeznek!” — állította a Kozma utcai börtönben az operativ tisztnek, aki — legalábbis 2005-ben — meg volt győződve róla, „hogy Tóth Ilonka nem követhette el azt, amit beismert. Mert egy elítélt, aki tudatában van annak, hogy másnap fölakasztják, nem képes úgy beszélni és a szemembe nézni, ahogyan ő.”2163 Nyilván nem az ávós jóindulatát akarta elnyerni, sem a valóságosnál jobbnak nem akarta mutatni magát. Nem remélhette, hogy közlése nyomán bármi történik. A kijelentést nem azért tette, hogy valamit elérjen vele, csak kibukott belőle, mert túl sokáig tartotta vissza. Anyjának háromszor tagadta a bűnét, mert fontos volt, hogy ne csak higgye, tudja is ártatlanságát. Először a börtönből kijuttatott üzenetben: „Ártatlan vagyok, nem tehettem mást.”2164 Szövege félreérthető, hiszen nem világos, hogy második része azt jelenti, nem vallhatott mást, nem pedig azt, hogy a gyilkosságot - valami senki által fel nem tárt ok miatt - el kellett követnie. A tárgyaláson azzal vigasztalta anyját, nem megy idegenbe, hiszen hamarosan találkozik nagyanyjával. Akkor már halott nagyanyjával. És amikor anyja arról beszélt, nem akar tovább élni, ha

2162 Nagy Imre 1958. június 15-én mondott utolsó szavait idézi: Rainer, 1999,431.

2163 V. Nagy, 2005, 211. Ugyanerről korábban: „Higgye el, én azt nem követtem el.” Uo., 75.

2164 ObersovszKY, 3 2.

563