Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

annyira fontosnak tartotta, hogy azok kétszer is bekerültek a rövid, mindössze négysoros szövegbe: „közben rájöttem”, „hazugságvilágban élek”. Az első dolog, ami szembetűnik, a fő- és az alárendelt mondat igeidejének össze nem illése: a múltban rájött arra, hogy a jelenben hazugságvilágban él. Rájött, vagyis - az értelmező szótár szerint - felismert, felfedezett valamit, ráeszmélt valamire, egy addig nem ismert tény vagy igazság hirtelen tudatossá vált benne, de ez a nem ismert tény időben nem megelőzi, hanem követi a felismerést. Egyszer sem múlt időben mondta, hogy hazugságvilágban élt, tehát nem azt ismerte fel, hogy őrizetbe vétele előtt más ügyet akart és vélt szolgálni, mint aminek szolgálatára felhasználták és kihasználták, hanem mindkétszer jelen időt használt: azt ismerte fel a büntetőeljárás során, hogy hazugságvilágban él. Egy jövendő világot nem lehet felismerni. A jelen idejű igével Tóth Ilona a két múltat különböztette meg: a letartóztatása előtti világot az azt követőtől. Az igazság világát a hazugságétól. Márpedig a „hazugság világ”-ban hazudni kell, ő tehát hazudik, vagyis nem igaz, hogy bűnösnek érzi magát a népi demokratikus államrend elleni izgatásban és Kollár István megölésében, mert a röpiratok, amelyek sokszorosításában részt vett, nem izgattak a munkáshatalom ellen, sőt, ellenkezőleg, a munkásság és a munkáshatalom megvédése volt a céljuk, és mert nem vett részt Kollár István megölésében, ami meg sem történt.

Tóth Ilona rájött valamire. Az értelmező szótár a következő kifejezéseket adja meg, mint amelyekkel a címszó leggyakrabban szerepel együtt: „az árulásra, a hibákra, a turpisságra, a visszaélésekre, valaminek az ízére, a dolog nyitjára, a helyes megoldásra, hogy mit kell tennie. Rájött, hogy ez így tovább nem mehet.”2161 A felsoroltak egyetlen kivételtől eltekintve pontosan illenek abba a szövegösz- szefuggésbe, amelyben Tóth Ilona az én olvasatom szerint használta. Rájött az árulásra, vagyis felismerte, hogy a hatalom hitszegést követett el, amikor az ígért büntetlenség helyett bíróság elé állította azokat, akik tettek valamit a forradalomért; összejátszik az ellenséggel, az ország függetlenségét elorzó szovjetekkel; gyalázatos hűtlenséget követett el, hiszen a munkásosztály pártja a munkásosztály és annak érdekei ellen cselekszik. Rájött a hibákra, hogy hibásan cselekedett, amikor őszintén vallott, mert élete védelme annak ellenkezőjét követeli. „Rájött a helyes megoldásra, hogy mit kell tennie”: kollaborálni a vádhatósággal, mert csak abban az esetben van reménye életben maradni, mert a „hazugság világ”-ban nem lehet igazat mondani.

Harmadik állításával azt közölte, hogy saját bőrén tapasztalta: ez a forradalom nem az, amiért elindultak. Hiba lenne ezt az októberi forradalom elutasításaként

2161 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, V.

562