Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
azonban csak Szentgáli volt, akinek feje fölött már tornyosultak ugyan a felhők, hiszen a Futácsi-ügy vizsgálata kikerült a kezéből, de még a vizsgálati osztály tisztje volt. Amikor aztán a másodfokú tárgyalásra sor került, már nem volt abban a helyzetben, hogy megpróbálhatta volna befolyásolni az ítéletet. Nemcsak azért, mert már nem dolgozott az ávónál, sőt, maga is eljárás alatt állt, hanem elsősorban azért, mert az ügy túlnőtt hajdani hatáskörén. Túlnőtt egyfelől azért, mert a média révén olyan közismertségre tett szert, hogy befolyásolására a vizsgálati osztály főhadnagyának, de még osztályvezetőjének sem lett volna esélye, meghaladta a kompetenciáját. Mert a Tóth Ilona-perre is áll, amit Kövér György a Solymosi Eszter állítólagos meggyilkolása miatt rendezett perről állított: „A modem sajtónyilvánosság nélkül a tiszaeszlári ügy sohasem lett volna azzá, ami.”2104 De túlnőtt azért is, mert a gyilkossági ügy összekapcsolása az Elünkkel akkora politikai jelentőséget adott neki, ahol már csak a legfelső pártvezetők szólhattak bele az ítéletbe, akik ezt Obersovszky és Gáli esetében kétszer is megtették. Azt feltételezem tehát, hogy Szentgáli, amíg lehetősége volt rá, betartotta Tóth Ilonával kötött alkuját. De az sem elképzelhetetlen, hogy bűnösnek hitte, és az alku csak trükk, csak csel volt azért, hogy „az igazságot szolgálva a sajátos módon hiányzó bizonyítékokat pótolja”.2105 Korábban már jeleztem, hogy hasonló alkut feltételezek Molnár vallomásra kényszerítése mögött, sőt, Gönczié mögött is, aki első kihallgatásán tagadta a „több gyilkosság”-ot,2106 és későbbi jegyzőkönyveiben mindig csak egy gyilkosságról kellett vallania. De az ő esetében nincs nyoma, hogy Szentgáli vagy más lépéseket tett volna annak érdekében, hogy elkerülje a halálos ítéletet vagy legalább a kivégzést. Ezt azonban egyaránt magyarázhatja, hogy vele szemben Szentgáli kevésbé törekedett betartani megállapodásukat (ha volt), ahogy az is, hogy Tóth Ilonának kellett nagyobb árat fizetni a vallomásáért, hiszen annak birtokában Gönczit már viszonylag könnyű volt rászorítani a „be- ismerés”-re. Tóth Ilona Szentgálival kötött alkuja arra vall, hogy nem azért „ismerte be” a bűncselekményt, és tartotta fenn „beismerő” vallomását a tárgyaláson, hogy halálra ítéljék, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy azt elkerülje. Ez sem példa nélküli. Számos forrásra hivatkozva állítják többen: Rajknak megígérték: életben marad, ha együttműködik, ha megteszi a tőle várt vallomást, önmaga ellen. Hódos 2104 Kövér, 2011,397. Természetesen nem tekintem azonosnak a dualizmuskori sajtónyilvánosságot a megtorláskorival. 2105 Ginzburg, 2003a, 72. 2106 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc jkv., 1956. december 6. 545
