Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

tanulmányait, majd elvégezhette a Marxista-Leninista Egyetemet).1900 Már 1961- ben visszavették a rendőrséghez, hamarosan visszakapta korábbi beosztását, 1971-től beszámították szolgálati viszonyába az 1957-1961 közötti időszakot, ötvenöt éves korában pedig mint szigorúan titkos állományú, kiemelt főoperatív beosztott ment nyugdíjba.1901 Legfontosabb bizonyítéknak azonban azt tekintem, hogy Nagy Ferenc teljesen összeomlott, amikor kiderült számára: Wachtel nem volt ellenforradalmár. Balogh Benjámin főhadnagyot és őt 1957. május végén a vizsgálati osztály bűncselekmény hiányában helyezte szabadlábra, „mivel megállapításunk szerint Nagy Ferenc és Balogh abban a hiszemben követték el cselekményüket, hogy Wachtel Domonkos aktív ellenforradalmár [...], vagyis abban a téves feltevésben, hogy a cselekmény a társadalomra nem veszélyes”.1902 „Az ezzel kapcsolatos eljárás alatt Nagy Ferenc mélyen megrendülve fogadta az ügyben hozott döntést, és megbüntetését kérte.”1903 Nem az ő kérésére, hanem a Katonai Főügyészség határozata alapján emelt vádat ellenük a Budapesti Katonai Ügyészség. De Nagy nem állt bíróság elé, mert mielőtt a tárgyalás megkezdődött volna, öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelét nem csatolták az iratokhoz. Tettének lehetséges okára egyedül Méhes Lajos százados, katonai ügyész vádbeszéde utal: „Nagy Ferenc vádlott nagyon is tisztában volt cselekményének a súlyosságával, és inkább választotta az öngyilkosságot, mint a felelősségre vonást.”1904 Pedig többjei mutat arra, hogy tudhatta: nem kell súlyos ítéletre számítania.

Vizsgálatom eredménye szerint Márászt nem a gyilkosság miatt ítélték halálra - és végezték ki -, azt csak felhasználta Házi Árpád, hogy megszabaduljon az egyre kínosabb rokontól, akitől a lánya nem akart elválni. A cél ezúttal sem egy bűntény megtorlása, hanem az elkövető likvidálása volt, más gyilkosságot ugyanis sokkal enyhébben bíráltak el akkor is, ha az nem kapcsolódott az „ellenforradalom” elleni harchoz. Míg Márászt a bíróság halálra ítélte, és kivégezte, a Politikai Nyomozó Főosztály vizsgálati osztályának egy tisztje hasonló cselekményért mindössze egy év börtönbüntetést kapott. Bertók Sándor főhadnagy 1957. február

1900 HL, XI.22. 576/1957. Márász Sándor..., A BKB ítélete, 418/1957. 1957. július 29.

1901 ÁBTL, 2.8.2.5. A Belügyminisztérium III/V. csoportfőnökség titkos és szigorúan titkos állományú beosztottainak iratai, G-23. Balogh Benjámin anyaga.

1902 ÁBTL, 1.6. 17. d. Monográfiák, 6. kötet. 1956-os ügyek. Jelentés Wachtel Domonkos meggyilkolása ügyében, 1957. május 13.

1903 ÁBTL, 3.1.9. V-141823. Márász Sándor..., Jelentés Wachtel Domonkos meggyilkolása ügyében, 1957. május 24.

1904 HL, XI.22. 576/1957. Márász Sándor..., Méhes Lajos katonai ügyész vádbeszéde, 1957. december 2.

495