Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
aktatáskát, ezeket is vinni kellett. A kabátot rátekerték a hulla fejére, a kalapot pedig betették a táskába, így vihette az, aki a szerszámokat. Ezért volt sáros a kalap: mert a holttest mellől, a földből ásták ki, mielőtt a táskába tették. A Kollár-ügy corpus delictije biztosításának ez a rekonstrukciója választ kínál a Palotás-ügy négy hónapos egy helyben toporgására. A vizsgálati osztályon tudtak a december eleji „operáció”-ról, tudták, hogy a Liget sarkáról ki vitte el a tetemet, de nem lehettek biztosak abban, hogy melyiket. Amennyiben ugyanis a sötét éjszakában tévedés történt, és nem Légrádi tetemét, hanem Futácsiét tüntették el, akkor súlyos komplikációkkal fenyegetett az újabb ügy áldozatának azonosítása. Ezért fontos, hogy Király hadnagy csak a szabadulólevél, és nem fényképes igazolvány alapján azonosította a Liget sarkán megtalált tetemet. Az alapján valószínű volt, hogy az Futácsié, de nem volt biztos. Ott egykor két holttest volt, amelyeket nyilván együtt, egyszerre földeltek el. Nem lehetett biztosnak tekinteni, hogy ha ennek során valamelyik zsebéből kiesett egy papír, egy szabadulólevél, azt annak a zsebébe tették vissza, amelyikéből kiesett. Ráadásul Király hadnagy jelentésében egy szó sincs arról, hogy azt pontosan hol találta meg. Szentgáli, mint az ügy vizsgálója, könnyen obstruálhatta a munkát, az azonosításhoz nélkülözhetetlen exhumálást. Biztató lehetett számára, hogy február 27-én a rokonok Futácsi holttesteként temették el a tetemet, ám négy hónappal, ráadásul négy téli hónappal a gyilkosság után még mindig veszélyes lett volna márciusban elvégezni az exhumálást. Szentgáli — és az ávó általában - tudta, hogy semmiről nem marad le, hiszen ahogy Tóth Ilonáék bűnösségét tudták bizonyítani, megoldják majd a Palotás-ügyet is. Március végén az átkerült ugyan a Jászai Mari térre, ám Szentgálinak maradtak eszközei: nála voltak az iratok, amelyek nélkül kollégái nem kezdhettek hozzá a munkához, de a sűrű áthelyezések miatt amúgy is ismerték egymást, és szükség esetén nyilván segítettek egymásnak. Szentgáli, még inkább Farkas Miklós főhadnagy közbenjárhatott annak érdekében, hogy az országos főkapitányságon se siessenek. Volt dolguk úgyis éppen elég. 1957. május végén aztán, amikor biztosra lehetett venni, hogy a tetem már nincs azonosítható állapotban, elrendelték és végrehajtották a kihantolást. Az azonosítás két ismérv alapján történt. A rokonok felismerték azt a kendőt, amely a holttest arcára volt borítva, és Futácsi apja közölte, hogy „fiának az egyik lábán, valószínűleg jobb lábán, hüvelykujja hiányzik”.1863 Ennek nyomát másnap az azonosítás alkalmával megtalálták.1864 Amennyiben tehát Futácsinak nem lett volna egyértelmű és rendkívüli ismertető jele - amiről Szentgáli decemberben nem 1863 ÁBTL, 3.1.9. V-141775. Palotás József..., Futácsi Endre exhumálási jkv., 1957. május 20. 1864 ÁBTL, 3.1.9. V-141775. Palotás József..., Futácsi Endre azonosítási jkv., 1957. május 21. 486
