Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

napig volt csak katona, mert szökés vádjával őrizetbe vették, és tíz év börtönbüntetésre ítélték, abból szabadult október 27-én. A fegyveres harcban nem vett részt, a pisztolyt pedig, amellyel állítólag a gyilkosságot elkövette, Horváthné szerint közvetlenül azt megelőzően kapta, vagyis kipróbálni sem tudta. Nincs nyoma, hogy szakértők vizsgálták volna lövésztudományát, de kizárt, hogy céllövészetre vitték volna, ahol a vélelmezett bűncselekményhez hasonló körülmények között produkált volna kiváló eredményt. Azt elismerte, hogy a katonaságnál a lövészkiképzést kiváló eredménnyel végezte - ami nem jelenti, hogy kiváló céllövő volt de hozzátette, hogy pisztollyal nem volt kiváló lövő, noha lőtt már pisztollyal.1829 Később a jegyzőkönyv szerint elismerte: „a hadseregben mesterlövő voltam.”1830 Azt feltételezem, hogy a jegyzőkönyvvezető — talán nem is szándékosan - ezúttal is torzítva rögzítette a vallomást, és Bognár nem „mesterlövő”-nek, hanem mesterlövésznek mondta magát. Ez pedig nem jelent többet, mint hogy beosztása nem géppisztolyos, nem géppuskás, hanem mesterlövész volt, vagyis nem géppisztoly vagy géppuska volt a rendszeresített fegyvere, hanem távcsöves puska.

Az azonos módon elkövetett bűntény azonos végrehajtót valószínűsít, és szovjet elkövetőkre vall a gyilkosság ideje is. November 4-én este, a kivilágítat- lan Városligetben, a fák között, két-három méter távolságból Bognár csak véletlenül tudta volna úgy lelőni az előtte menő, vagyis mozgó Futácsit, ahogy azt a boncolási jegyzőkönyv megállapította. De szovjet elkövetőre, illetve elkövetőkre vall nemcsak a tökéletesen kivitelezett tarkólövés, hanem az is, ami Futácsi haláláról elterjedt. Nincs különösebb súlya, hogy az agyonlőtt magyar fiatalt Gyöngyösinek mint közülük valót mutatta meg valaki. Többet sejtet, amit a fejfájára hónapokkal később írtak, hiszen hősi halált az ellenséggel vívott harcban lehet halni, az ismeretlen tehát, aki szükségét látta, hogy feliratot tegyen a sírjára, a szovjeteket vádolta Futácsi halálával. Ennél is beszédesebb azonban ifjabb Tinkó már idézett vallomása. O két történetet hallott. Az egyik szerint Futácsit az általa gyógyszertár-háznak nevezett - a Landler 44.-gyei szemközti - épület pincéjéből hozták fel, mielőtt agyonlőtték. Nem utalt az elkövetőkre, ám valószínű, hogy nem a Landler 44. nemzetőrei kerestek gyanús személyt a pincében, hanem a szovjetek ellenállókat. Futácsit pedig gyanússá tette, hogy sebesült volt, be volt kötve a keze. Erről beszámoltak rokonai, akiket nem sokkal halála előtt látogatott meg a közelben, az Elemér utcában: „Jobb kezének hüvelykujja be volt kötve, ez már akkor is be volt kötve, amikor utoljára nálam járt. A kötésre határozottan

1829 BFL, XXV.4.a. 3308/1957. Palotás József..., Bognár Ottó tárgy, jkv., 1957. október 17.

1830 BFL, XXV.4.a. 3308/1957. Palotás József..., Bognár Ottó tárgy, jkv., 1957. november 15.

473