Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

lett volna a Dózsa 40.-beliekkel, azzal a Toracz-perben sem vádolták. Márpedig Gyöngyösi szerint a Dózsa 40.-ben volt a 102-esek bázisa, kihallgatása után Colos oda ment vissza. Mint a Kollár-ügyben: a meggyanúsítónak, ezúttal Túrnának nincs köze ahhoz a helyhez — a Dózsa 40.-hez -, ahol a gyanúsított gyanússá vált.

Gyöngyösi azt vallotta, hogy Colost ő és Tóth Ilona hallgatta ki, amihez egyszer azt tette hozzá, hogy ott volt Kopasz - a Dózsa 40.-beliek összekötője -, másszor pedig azt, hogy Gönczi is részt vett a kihallgatásban.1753 De amikor Gönczi tagadta, hogy akár csak hallott volna Colos kihallgatásáról, Gyöngyösi vita nélkül elismerte, hogy valóban nem volt ott.1754 Tóth Ilona története az állítólagos Colos kihallgatásáról pedig alig hasonlít Gyöngyösiére.1755 Szerinte Jocó és a Gyöngyösinél nem szereplő Gyuszi vitte be Colost. Amikor megjegyzéseket fűzött Gyöngyösi vallomásához, csak Gyuszit említette név szerint,1756 akit Gyöngyösi sose hozott kapcsolatba Colos kihallgatásával. Szerinte a férfi azért lett gyanús, mert egy razzia idején nem volt a szálláson, Tóth szerint viszont azért, mert nem ment el egy előre megbeszélt akcióra. A két vádlott tehát a lényeget illetően egybecsengő vallomást tett egy árulással meggyanúsított felkelő kihallgatásáról, majd elengedéséről, de történeteik csupán egyetlen lényegtelen részletben egyeztek: elengedésekor élelmet adtak neki. Az eset kétségtelenül megerősítette az általánossá vált gyanakvásról tett vallomásokat, illetve azt, hogy Tóth és Gyöngyösi a felkelők vezetője volt, hiszen hozzájuk vitték a gyanúsítottat, azt ők hallgatták ki, és ők döntöttek sorsáról. Vallomásaik tehát, közvetve, alkalmasak voltak igazolni a Kollár-gyilkosságot. A történet azonban valótlan, a két vádlott - ezúttal is - olyan hamis vallomást tett, ami nem mentette őket, hanem ellenkezőleg, alkalmas volt bűnösségük bizonyítására. A 102-eseket Gyöngyösi a Dózsa 40. alatti állítólagos csoporttal azonosította, márpedig oda november 17-én érkeztek először olyan személyek, akiket korábbi tevékenységük miatt felkelőnek lehetett tekinteni. Ott tehát aznap senkit sem lehetett meggyanúsítani sem azért, mert egy még meg sem történt razzia idején nem volt jelen (Gyöngyösi szerint), sem azért, mert a csoport valamilyen akciójától távol maradt (Tóth Ilona szerint). A perben többen vallomást tettek olyanok, akik hosszabb-rövidebb ideig a Dózsa 40.-ben laktak: Horváth Sándomé, Jagicza László, Kovács Ferenc, Lukács Jó1753 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 28.

1754 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. febr. 22. 51., Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 26. 66.

1755 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 13.

1756 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 22. 40.

448