Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

Molnárt nem vádolták azzal, hogy részt vett a gyilkosságban, arról vélhetően kevesebb alkalommal hallgatták ki, mint társait, kevesebb alkalommal kellett felmondania a történetet, amit így kevésbé jegyzett meg. Ezt mutatja elnagyolt beszámolója a tárgyaláson. Szerinte senkit nem hívtak, a szobába mindenki magától ment be. Szerinte Maráczi végig bent volt, sőt, akkor sem látta kijönni, amikor a többiek átvitték a hullát a vécébe. Szerinte egyedül Tóth Ilona jött ki, aki a senki mástól nem említett Erzsi nővérrel ment le a konyhába, ahol hosszabb ideig tartózkodott, mint amennyi ideig társai szerint a gyilkosság - pofozástól altatáson át az injekciózásig és nyaktaposásig - tartott. Nem látta, hogy a szobát szellőztették volna, és ő sem látta, hogy Török, Drucker és Maráczi benéztek volna a nyitva hagyott ajtón. Olyan dolgokról nem tett vallomást, amelyek az ő szempontjából nem voltak jelentősek - miközben elismerte, hogy tudott a gyilkosságról, és segített a holttest elrejtésében.1686 Ez azt mutatja, hogy kizárólag a saját feladatára, saját szerepére koncentrált. Csak az azzal kapcsolatban tudomására jutott információkat jegyezte meg, minden másról legfeljebb homályos emlékei voltak. A tárgyaláson azokról inkább hallgatott, nehogy ellentmondásba keveredjen, nehogy feleslegesen vádolja magát.

Nem szorul magyarázatra, hogy Szentgáli miért törekedett olyan jegyzőkönyvet készíteni vele, amely alátámasztja Tóth Ilona vallomását, így alkalmas bizonyítéka a bűntény elkövetésének. Az ellenben igen, hogy Molnár miért volt hajlandó kollaborálni. Nem csak az hozta kényszerhelyzetbe, hogy olyan bizonyítékokkal szembesítették, amelyeket nem tudott cáfolni. Az ötvenhatos ügyekben - miként 1956 előtt is — a vádiratot a vizsgálati osztály készítette el, még a Legfőbb Ügyészség Különleges Osztálya munkakörének meghatározása is csak azt írta elő, hogy annak „ügyészei kötelesek segítséget nyújtani a vizsgálóknak [...] a vádirat megszerkesztésében”.1687 Ezt Molnár nem tudhatta, kihallgatója azonban - már csak hatalmának fitogtatása érdekében is - nyilván közölte vele. Ez pedig esetében azt jelentette, hogy Szentgálin, illetve a vizsgálati osztályon múlott, milyen paragrafus alapján állítják bíróság elé. Vádat emelnek-e ellene gyilkosságban való bűnsegédség címén, vagy sikerül ezt elkerülnie. Az ávó Jóindulatának” elnyerésére pedig - megfosztva az érdemi védekezés lehetőségétől - egyedül kollaborálással nyílt lehetősége. Ez pedig nem merülhetett ki az elé tárt tények igazolásában. December 4-én — hamis - vallomást tett, de már másnapra

1686 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 71-72.

1687 Horváth 1. és mások, 1992, 409. A Legfőbb Ügyészség Különleges Ügyek Osztálya munkakörének meghatározása, 1953. június 15. után.

428