Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
ahogy a később felvett jegyzőkönyvekben szerepel. Gönczinek és Gyöngyösinek december 6. és 19. között volt lehetősége végiggondolni a történteket, és eszébe idézni olyan apró részleteket is, mint hogy Tóth eltörte az injekciós tűt, ezért újat tett a fecskendőbe, a kihallgatáson pedig annyira higgadtak és alaposak voltak, hogy tökéletes beszámolót tudtak adni a bűntényről, amelyet Szentgáli akkurátus pontossággal szerkesztett jegyzőkönyvbe. Az alig másfél oldalas történetben tizenkét új elem volt azonos, kettő olyan került csak az egyik vallomásba, amelyikről a másik gyanúsítottnak nem kellett tudnia, míg egyetlen mozzanat volt csak, amire eltérően emlékeztek. Ez a magyarázat tehát csak akkor áll meg, ha mindhárman közel száz százalékosan teljesítettek, ami alig valószínű. De lehetséges az is, hogy a vádlottak találkoztak a rendőrségen, és megbeszélték vallomásukat. Akkor pedig ezért hamisak. Gönczi és Gyöngyösi ilyen találkozásának nincs, de Tóth Ilona és Gyöngyösi találkozásának van nyoma. „Arra gondoltam, hogy ez az a személy, aki Pirit [Gyöngyösit] régen megverte az ÁVH-n. Ezt mondta ugyanis nekem Piri a rendőrségen.”1658 Az őrizetbe vettek akkor találkozhattak, ha szembesítették őket, de akkor sem szólhattak egymáshoz. Tóth Ilona és Gyöngyösi szembesítésének nincs nyoma: jegyzőkönyve nem maradt fenn, arra senki sem utalt. Vagyis nem szembesítés történt, hanem Tóth Ilonát valamikor Gyöngyösi jelenlétében hallgathatták ki. (A hivatkozott mondat annak őrzi nyomát, hogy a vizsgálat korai szakaszában fontos volt Kollár ávóssága, és Gyöngyösi hajlandó volt ennek bizonyításában együttműködni. Később azonban változott a történet, Gyöngyösi az új igényhez igazította vallomását, Tóth Ilona pedig hibázott.) Elasonlóan gyanús találkozásnak Molnár vallomásában is nyoma maradt: „A kihallgatásom alatt a Fő [Gyorskocsi] utcában láttam egy alkalommal Colost [Polgár Erzsébetet].”1659 Sem szembesítésüknek, sem annak nincs nyoma, hogy Polgárral felismertették volna Molnárt. A dolog azért is gyanús, mert esetükben sem szembesítésnek, sem felismerésnek nem volt oka. Tóth Ilona és Gyöngyösi seregnyi részletben vallott mást, ami indokolta, hogy az eltéréseket szembesítéssel próbálják feloldani. Molnár és Polgár vallomásai között azonban nem volt ellentét, a jegyzőkönyvek szerint nem is említették egymást. Találkozta- tásukat a kihallgató szobában nem indokolta a Kollár-gyilkosság feltárása. Az elvárt vallomás megszerzésére leggyakrabban alkalmazott megoldásnak az látszik, hogy arra a kihallgatottakat más vagy mások vallomásának ismertetésével kényszerítették. A dolog formáját tekintve hasonlóan, mint a nem koncepciós ügyekben, de míg ott a cél a valóban történtek feltárása, a vizsgált esetben 1658 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 10. 1659 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 73. 419
