Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

be,1635 és akire annyira jelentéktelenként emlékezett, hogy a terebélyesedő történetben róla hallottak egy részét átruházta egy másik, azonosan nevezett fiúra. (Ezt bizonyítja, hogy Gönczi első jegyzőkönyvében - keresztnévvel - mindenkit megnevezett, akinek köze volt az Élünkhöz vagy a Kollár-gyilkossághoz, egyedül Molnárnak nem tudta a nevét, rá mint piros arcú bányászra utalt.1636)

A Jocó-kettőzésen és -egybeolvasztáson túl az egész történet értelmetlen, hiszen egy őrnek nem azt kell jelentenie, ha minden csendes, hanem ha történik valami. Molnár visszavonulását a portáról nem indokolhatja, hogy Tóth Ilonáék befejezték a bűncselekmény ölési részét, hiszen erről három emelettel odébb nem tudhatott, különben is, a hullát még nem tüntették el. A történeten érződik, hogy kitaláció. A meseszövő csak a főcselekményre figyelt, a mellékszerepet kapott Molnár esetében csak arra ügyelt, hogy a közelben tartsa, hogy vallomást tudjon tenni (mert hallotta az ütéseket, látta átvinni a hullát). A vallomásrészlettel kapcsolatban azonban van egy másik probléma is. Az állítólagos gyilkosság Tóth Ilona irodájában történt. A gyilkosok azonnal meg akartak szabadulni a holttesttől, nehogy egy razzia megtalálja, ezért elmentek olyan helyet keresni, ahova elrejthetik. Ebben az esetben viszont megmagyarázhatatlan, miért kellett a tetemet erre a rövid időre kivinni Tóth irodájából, amely inkább privát és zárható tér egy folyosói vécénél, még ha a fülke ajtaját rá is zárták a halottra. Tóth ezt az ügyészségen azzal indokolta, hogy az ő irodájába bárki bármikor benyithatott.1637 Ha általában így volt, így volt vasárnap este nyolc órakor is? A harmadik emeleti vécét nem használták a betegek és a gyilkosságba be nem vont ápolók, noha azon az emeleten volt az egyik nagy kórterem? Valószínűbb, hogy a hulla átcipelésére az ávónak volt szüksége a vizsgálat idején. így oldották meg a bicska eltüntetését, majd megtalálását, és bevonható volt egy tanú, aki látta a tetem átvitelét. Molnár, a csak részben tettestárs tanú. Ez azonban a december 4-i vallomásában még nem szerepelt.

Tóth Ilona későbbi vallomásai szerint a hulla átvitele után sokat tettek azért, hogy a gyilkosságról minél többen értesüljenek. Behívta Drucker Edinát, hogy a szobában mossa fel a vért. (Drucker ezt nem erősítette meg 2007-ben M. Kisséknek adott interjújában.) Ez is csak azon ávós szemlélettel hihető, miszerint aki ellenforradalmár, az gyilkos is. Drucker takarításra kérésének ugyanaz lehetett a feladata, mint a hulla átcipelésének: előkészíteni egy tanú vallomását.

1635 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilonajkv., 1956. november 21., november 24.; Kiss-M. Kiss, 2007, 172.

1636 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc jkv., 1956. december 6.

1637 Kiss-M. Kiss, 2007, 297. Tóth Ilona üg. jkv., 1957. január 8.

414