Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága

Gálit és Obersovszkyt tehát sikerült hamis vallomásra kényszerítenie a politikai rendőrségnek. De úgy tűnik, kényszerű kollaborálásukat az utolsó pillanatban is igyekeztek visszacsinálni. Öt nappal a halálos ítélet kihirdetése után engedélyt kaptak, hogy levelet írjanak Kádár Jánosnak. Mindketten személyes kihallgatást kértek tőle, nyilván abban bízva, hogy meg tudják győzni ítéletük helytelenségéről. A levél írása közben vezették el őket a legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvás nyomán született új ítélet kihirdetésére - amely Gáli ítéletét tizenöt, Obersovszkyét életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítette. Visszatérve befejezték levelüket, de fenntartották, hogy az életveszély elmúltával is szeretnének Kádárral találkozni.1562 Ezt indokolhatná, hogy személyesen akartak neki köszönetét mondani, ha a per tárgya egy valóban elkövetett bűntény lett volna. Tekintettel azonban kikényszerített kollaborálásukra egy koncepciós perben, ennél valószínűbbnek tartom, hogy miután elmúlt fejük felől a közvetlen életveszély fenyegetése, társaik életéért akartak szót emelni. Erre enged következtetni Gáli utolsó mondata: „Még jobban érzem ennek szükségét most, az élet közelségében.” Mert életben maradni egyben azt is jelentette, hogy együtt kell élni a rájuk kényszerített bűnnel. Kádár nem fogadta őket.

Obersovszkyt is nyomasztotta a rá kényszerített kollaborálás súlya, már a tárgyaláson próbált szabadulni a felelősség alól. „Úgy érzem, hogy semmiben nem vagyok felelős azért, hogy Tóth Ilona ilyen cselekményért került a bíróság elé. Ilyen formában ezt nem mondanám. Ezért »én is felelős vagyok, Ön is felelős, valamennyien felelősök vagyunk«.”1563 Ártatlanságáról kezdett beszélni, de a szöveg szerint nem egyértelmű, hogy a gyilkosságban mondta ártatlannak magát - nem is tudott róla, tehát nem akadályozhatta meg vagy a Tóth Ilona bíróság elé kerüléséért való felelősséget hárította el magától. Hasonlóan dodo- nai az idézet másik fele, amely érthető úgy, hogy Kollár megöléséért mindenki felelős, akinek része volt abban, hogy novemberre olyan lett a helyzet, hogy egy ilyen bűntény megtörténhetett, de olvasható a koncepciós perben való személyes felelősség beismeréseként, egyben a felelősség megosztásaként, a percsinálók elleni vádként. Előbbi olvasatot igazolja egy későbbi írása, amelyben Gönczit próbálja védeni, tettéért a kort téve felelőssé, amely gyilkossá formálta: „A módszert persze, közben megtanulta. Ami nem megy magától, megy erőszakkal. Tűzzel,

1562 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula levele a börtönből Kádár János miniszterelnökhöz, 1957. június 25., Gáli József levele a börtönből Kádár János miniszterelnökhöz, 1957. június 25. Innen a következő idézet is.

1563 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. február 28. 101.

393