Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
lebegett. Egyszer Gönczit, amikor az Élünk későbbi számairól beszélt, megakasztották egy nem jegyzőkönyvezett kérdéssel, amire azt válaszolta: „november 18. után nem tudom, hogy milyen gyilkosság történt”.1543 Nem sikerült összecsiszolni a két író vallomását azzal kapcsolatban, hogy hol és mikor értesültek a gyilkosságról. Obersovszky ragaszkodott ahhoz, hogy arról másnap reggeli ébresztésük után kapta az első, bizonytalan információt, míg Gáli szerint neki már lefekvésük előtt elmondta Tóth Ilona, és amit megtudott, azt közölte Obersovszkyval. Gáli vallomása nemcsak hamis - mivel nem november 18-án, hanem egy nappal korábban voltak a Domonkosban, vagyis Tóth Ilona nem beszélhetett neki 17-én a másnap elkövetett bűntényről - de valószerűtlen is. Tóth Ilonát és Gyöngyösit ugyanis csak akkor este ismerte meg, ismeretségük tehát nem lehetett olyan mély, nem épülhetett olyan bizalomra, hogy Tóth rábízza a gyilkosság elkövetésének titkát. Amennyiben ezt Gáli legrészletesebb, bírósági vallomása szerint hajnalban tette, akkor azt nem indokolhatta feldúltsága sem, hiszen a gyilkosság állítólag előző este történt, a lánynak tehát lett volna ideje valamelyest lenyugodni, összeszedni magát annyira, hogy nem fecsegi ki első kérdésre. Az 1949 óta ávós Szentgáli természetesnek tekinthette közlékenységi rohamát, hiszen az ő szemében egyaránt ellenforradalmár volt Tóth és Gáli, az ellenforradalmárok pedig gyilkosok, és mi sem természetesebb annál, hogy egyik gyilkos eldicsekszik a másiknak. De ha felülemelkedünk ezen az ávós perspektíván, nincs magyarázat Tóth Ilona állítólagos vallomására. Növeli a gyanút Gáli történetével szemben, ahogy kizárt belőle minden további tanút: „A pince előterében kérdeztem meg Tóth Ilonát, ugyanis rosszra gondoltam, és ekkor csak ketten voltunk jelen.”1544 (Gyöngyösi imént hivatkozott vallomása szerint mégis látta és hallotta őket, aki hasonlóan zárta ki a lehetséges tanúkat, amikor Gép Győzőről tett hamis vallomást: „Ennél a beszélgetésnél más nem volt jelen. Ez négyszemközt zajlott le.”1545) Nem sikerült a vallomásokat összecsiszolni abban a kérdésben sem, hogy ki, milyennek látta akkor éjszaka az állítólagos bűntett állítólagos elkövetőit. Obersovszky - összhangban azzal, hogy reggel előtt semmit nem észlelt — azt állította: „Amikor a kihívás után találkoztam Gönczivel és Tóth Ilonával, nem láttam rajtuk, illetve viselkedésükön semmi különöset. Ilyet akkor sem észleltem, 1543 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 4. 108. 1544 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gáli József tárgy, jkv., 1957. március 4.; Kiss—M. Kiss, 2007, 142. 1545 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 395. d. Gyöngyösi Miklós jkv., 1957. május 9. 389
