Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
te, de beemelte Gönczi és Turcsányiné afféiját („egy gondnoknő ordítozását [...] hallottam”), ami lehetővé tette, hogy később, arra hivatkozva, korrigálhassa a dátumot. Eszerint nemcsak a Tóth Ilonáéktól kihallgatott személy neméről, hanem ottlétük idejéről is vitát folytatott kihallgatójával. Ezt követően a nyomozás végéig nem tett olyan vallomást, amely a Kollárüggyel kapcsolatban használható lett volna a vád számára. Akkor sem, amikor december 29-én szembesítették Tóth Ilonával. A lány felmondta az ötvenhetes történetet, de Obersovszky nem volt partner: mindössze annyit erősített meg, hogy Tóth Ilonát kihívták a szobából, majd izgatott beszélgetést hallott. Tagadta ellenben, hogy egy ávós miatt hívták volna ki, és tagadta azt is, hogy a Domonkosban tudomására jutott volna, hogy ott gyilkosság történt.1471 Érdekes mozzanat, hogy amikor a bíróság szembesítette őket, és a lány ismét elősorolta az ötvenhetes történetnek azokat a részeit, amelyek alapján Obersovszkynak bizonyítani kellett volna a gyilkosságot, ő mindig kitért: semmit nem hallott, semmit nem tapasztalt, semmire nem emlékezett abból, amit a lány a szemébe mondott.1472 Szembesítésük a szembesítési standard inverze. Nem a tanú, Obersovszky bizonyítja a bűnösséget, amit a vádlott, Tóth Ilona tagadni igyekszik, hanem fordítva: a vádlott bizonygatja bűnösségét, amit a tanú nem erősít meg. Mert Obersovszkyt is hamis vallomásra kényszerítették, amiből sejthette, hogy Tóth Ilonát is. Nyilván ezért igyekezett nem cáfolni vallomásait, hiszen nem tudhatta, miért van szüksége arra, hogy magát hamisan vádolja, csak arra törekedett, hogy ne igazolja azokat: „Ha Tóth Ilona így emlékszik, akkor így van, nem tételezem fel róla, hogy nem az igazat mondja.” „Ha Tóth Ilona mondja, lehet, hogy így van.” „Nem emlékszem arra, hogy erről így szó lett volna. Ha egy megbízható szavú [értsd Tóth Ilona - Sz. A.] azt állítja, hogy ez így volt, akkor így volt.”1473 M. Kissék megállapítása, miszerint Obersovszky a rendőrségen „nem tett terhelő vallomást egyik gyanúsítottra sem”,1474 mégis csak részben igaz. Fenntartásokkal ugyan, de megerősítette, hogy 18-án voltak a Domonkosban, és hogy Tóth és Gönczi kimentek a szobából. Ezzel megerősítette Gálinak a bűntényt bizonyító 1471 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Obersovszky Gyula és Tóth Ilona sz. jkv., 1956. december 29. 1472 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. március 4. 105-106. 1473 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. március 4. 105, 106., 1957. március 6. 128. 1474 Kiss-M. Kiss, 2007, 139. 370
