Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
tartani. Obersovszky szerint egy „kisfiú”, akiről csak annyit tudott, hogy nem Molnár volt, vezette fel őket Tóth Ilona szobájába.1436 A beszélgetés elején ott volt Veszprémi István, aki semmit sem tudott a tervezett lapról, aki előtt arról nem is beszéltek. Ottlétükről tehát nemcsak azok tudtak, akikkel tárgyaltak. A vallomások szerint Tóth Ilonáék igyekeztek megakadályozni, hogy a gyilkosság alatt tetten érjék őket, ezért őrt állítottak az ajtóba. Annak azonban semmi nyoma, hogy biztosították volna azt a szobát, ahol Gáliékkal tárgyaltak. Tehát nem volt szükség jelszóra, ismertetőjelre viszont igen. Erre alkalmasnak tűnt Gáliék fehér sapkája. Visszatérve Gáliék Domonkosba menetelének dátumához, Tóth Ilona idézett vallomása sem zárja ki az első találkozás november 16-ára datálását, különösen annak figyelembevételével, hogy a jegyzőkönyvek nem szó szerint tartalmazzák a vallomásokat, a tárgyalási jegyzőkönyveket a vádlottak nem is látták, az abban leírtakat általában sem észrevételezni, sem korrigálni nem volt lehetőségük. Tóth Ilona vallomásába pedig egyetlen „i” betűt kellett csak betoldani („Angyal letartóztatása után; este...”), hogy alkalmas legyen annak megerősítésére, ami a vádhatóság érdeke volt: Gáliék 18-án voltak a Domonkosban. Ebben az esetben a vallomás eredetileg így hangzott: Angyal letartóztatása után este Gönczi bent volt. Eszerint pedig Gönczi 16-án találkozott Gálákkal, akik 17-én voltak a Domonkosban.1437 Tóth Ilona a tárgyaláson is igyekezett vallomását a koncepcióhoz igazítani: „17-én - szombaton - Gönczi azzal jött vissza, hogy Obersovszky és Gáli másnap eljön, fontos dolgot akarnak velem megbeszélni.”1438 A vallomás már túlzott pontossága miatt is gyanús, hiszen Tóthnak mint magát védő vagy a történteket elmondó vádlottnak semmilyen érdeke nem fűződött a kettős da- táláshoz (17-én, szombaton). Ez a vádhatóság számára volt fontos: egyértelműen bizonyítani, hogy Gáliék 18-án voltak a Domonkosban, tehát közvetett tanúi lehetnek az ott és akkor elkövetett gyilkosságnak. Akkor, amikor nem az volt vallomásának célja, tehát nem arra figyelt, hogy Kollár megöléséhez datálja kapcsolatba kerülésüket, Tóth november 16-ára tette, hogy Gönczi találkozott velük: „Ez [ti. Angyal letartóztatása - Sz. A.] gyakorlatilag azonban semmi időkiesést nem jelentett. Hajnalban buktak le Angyalék, és délután [Obersovszkyéktól - Sz. 1436 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. február 28. 97. 1437 M Kissék egyaránt elképzelhetőnek tartják a november 16-i és a 17-i olvasatot. Kiss-M. Kiss, 2007, 133. 1438 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 9. 359
