Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.6. Kollár István nőismerőse

udvarlóját Piros [Gyöngyösi] elvitte, és nem tért többé vissza”.1405 Nyilvánvaló, hogy ha Polgár Erzsébetet valóban meg akarták volna ölni, és megmenekülését kizárólag jó helyzetfelismerésének és Gyöngyösi tyúkszemének (vagy a nyomda költöztetésének) köszönhette, akkor nem ment volna vissza az őt megölni akarók közé, de ha mégis, akkor igyekszik csendben meghúzni magát. Nem ezt tette, ami leginkább azzal magyarázható, hogy Kollár megölését ő találta ki, és igyekezett mindent elkövetni annak érdekében, hogy arról minél többen tudjanak. Sikerült: a hír napokon belül széles körben elterjedt. Ebben segített Bakné: „elmentem a Domonkos kórházba, beszélgetni kezdtem a takarítónőkkel, hogy tudnak-e ők valamiről Kollárral kapcsolatban, de semmit nem tudtak.”1406 (Feltételezésem szerint valójában azért ment oda, hogy információkat gyűjtsön Molnárt menteni akaró vallomásához.) December elején Vári is volt a Domonkosban, ahol érdeklődött Kollár után.1407 Bekapcsolódott a hír terjesztésébe Török Éva és a Domonkosban lakó orosztanár és tolmács Fazekas Pálné (akit M. Kissék a hírek fő forrásának és szállítójának tekintettek1408). Ok a Tóth Ilonával együtt őrizetbe vett Gráczi Bélán próbáltak segíteni. Rajtuk keresztüljutott el a hír a Műegyetemre, a KMT-hez, és azokon keresztül nyilván még tovább.

A bíróság kizárólag Polgár Erzsébet - Eörsi szerint is ellentmondásokban bővelkedő1409 - vallomásai alapján állapította meg, hogy november 18-án Kollár Istvánt fegyveresek a női szállásról bevitték a Domonkos utcai kisegítő kórházba. Ezért nagyon különös, hogy a rendőrség nem kívánta tanúnak idézni a tárgyalásra, és erre csak az ügyészség indítványára került sor.1410 Miután feljelentése és vallomásai koholmányoknak bizonyultak, méghozzá fölöttébb zavaros koholmányoknak, a Tóth Ilona-ügyben nincs bizonyíték arra, hogy fegyveresek bevittek oda valakit, akit valami ismeretlen oknál fogva gyanúsnak vagy ávósnak tartottak. Polgár különböző megnyilatkozásai alapján csak annyi állítható, hogy ismerte Kollárt, vele november 18-án találkozott.

Az ügy minden eddig vizsgált eleme hamisnak bizonyult. A Landler 26.-ban nem tanyázott fegyveres csoport, tehát nem volt okuk gyanakodni Kollárra, aki

1405 BFL, XXV.4.a. 2903/1957. Kanász Anna..., Kanász Anna jkv., 1957. március 8. Kanászt szembesítették Kovács Ferenc vallomásával.

1406 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona.., 462. d. Bak Istvánná tárgy, jkv., 1957. március 14. 197.; Gyenes, 1992, 24.

1407 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Vári András tárgy, jkv., 1957. március 14. 195.

1408 Kiss-M. Kiss, 2007, 464.

1409 Eörsi L., 2007a, 74.

1410 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Szolgálati jegy, 1957. január 28.

351