Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.6. Kollár István nőismerőse

történteket. Amennyiben pedig nem fogadjuk el, hogy a Landler 26., illetve a Murányi 30. alatti női szállás az ellenállók fontos, az ávó által kikémlelendő bázisa volt (amit a források nem bizonyítanak), hogy Polgár és Kollár egymással kapcsolatban álló kémek (ami nagyon merész feltételezésnek tűnik), akkor a szervek talán a pár találkáját kívánták diszkréten elhallgatni. A korra jellemző prüdéria megkövetelte egy hiteles tanútól, hogy feddhetetlen erkölcsű legyen, kapcsolatát tehát legalizálni kellett, legalább egy tervezett esküvővel. Viszonyuknak a jegyesség szintjére emelése jól illeszkedett a Kollárt derék, jóravaló munkásnak rajzoló koncepcióhoz is. A hatóságok előszeretettel nevezték prostituáltnak az ellenforradalmárokkal kapcsolatban lévő, netán csak kapcsolatba hozott nőket, akkor is, ha ennek semmi alapja nem volt. Nem célom ennek visszafordítása Polgár Erzsébetre, de azt szükséges megállapítani, hogy nem volt Kollár menyasszonya, kapcsolatuk csak alkalmi volt, és nem is különösebben mély, amit jelez, hogy Kollár nem látogatta meg október végi lábadozásakor. Pedig abban az esetben is, ha menyasszonya lett volna, nehezen érthető, miért gyanakodott már két nap múlva arra, hogy Kollárt meggyilkolták, és miért tett feljelentést, hiszen nem járt hozzá naponta, látogatásai rendszertelenek voltak.1358 Különös tekintettel arra, hogy valaki eltűnésének 1956 novemberében a megölésénél sokkal valószínűbb oka volt, hogy elhagyta az országot. Ha Kollárnak volt ilyen szándéka, közölhette barátnőjével.

Az iratok között több olyan nyom van, amelyekből feltételezhető Kollár — korabeli szóhasználattal - disszidálási szándéka. Ezek vizsgálata előtt szükséges ismételten előrebocsátani, hogy a fennmaradt iratok döntően olyan dokumentumokat tartalmaznak, amelyek alkalmasnak látszottak a vádlottak bűnösségének, vagyis annak bizonyítására, hogy Kollárt november 18-án a kisegítő kórházban megölték. Nyilvánvaló tehát, hogy azok között nem lehet olyan nyom, amely egyértelműen igazolná, hogy elhagyta az országot, vagy azt tervezte, hiszen az romba döntötte volna a konstrukciót. Nincs semmi nyoma annak, hogy részt vett a forradalomban, de hiba lenne szükségszerűen oksági viszonyt tételezni forradalmi szerepvállalás és Nyugatra menekülés között. Azon az alapon, hogy október 23. és november 17. közötti tevékenységéről semmit nem tudunk - vagyis nem azt tudjuk, hogy nem vett részt a forradalomban, hanem mindössze azt, hogy semmit nem tudunk róla -, sem az nem valószínűsíthető, hogy elhagyta az országot, sem az, hogy itthon maradt. Itthon maradását indokolhatta, hogy sorkatonai szolgálatát a belső karhatalomnál töltötte, ahova a rendszer számára megbízha1358 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. 189.; Kiss-M. Kiss, 2007, 224.

340