Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
hogy véletlenül sodródott az ellenforradalmárok közé, és menekült volna, de a parancsnoka, Gyöngyösi nem engedte. Neki már november 4-én panaszolta: „a »kicsi« vezető [Gyöngyösi] nagy terror alatt tartja őket, nem tud elmenni tőle”.1310 A vallomás - amelyet vélhetően Szentgáli adott a szájába - logikailag és máshonnan nyerhető információk szerint is hibás. Hibás, hiszen aszerint Bakné úgy értesült Gyöngyösi hatalmaskodásáról, hogy Molnár felkereste őt, Gyöngyösi tehát nem tartotta bezárva. Másfelől Molnár 1956-1957-ben és 1992-ben is azt állította, hogy Gyöngyösit csak a női szálláson ismerte meg, korábban tehát nem basáskodhatott fölötte. Gyöngyösi tagadta a vallomás rá vonatkozó részét.1311 Molnár Gyenesnek adott interjújában igyekezett tagadni, hogy Baknénak szerepe volt a perben. Próbálta teljesen elhallgatni, és amikor Gyenes rákérdezett, először azt válaszolta: a nő nem is tett vallomást a tárgyaláson.1312 Később tagadta, hogy novemberben meglátogatta („Hát miért látogattam volna meg? Nekem senkim nem volt.”1313), vagyis tagadta kapcsolatukat, ami nélkül valószínűtlen, hogy Bakné hamis vallomást tett volna mellette. Azt azonban elismerte, hogy közvetlenül szabadulása után apjával együtt meglátogatta,1314 feltételezésem szerint azért, hogy megköszönjék segítségét. Más nyoma is van, hogy Molnár - ezúttal nem apján keresztül, hanem közvetlenül - legalábbis megpróbálta befolyásolni az egyik tanút, Petruska Erzsébetet. Ezt először Petruska, aztán Molnár tagadta: „A mostani tárgyalás alkalmával levelet nem szedtem fel a lépcsőházban, nem tudom, milyen levélről van szó, Molnár nem dobott nekem le semmit.” ,,[S]emmiféle levelet nem adtam és nem dobtam ki Petruskának”.1315 Éppen tagadásukat tekintem arra alkalmas jelnek, hogy Molnár összejátszott, vagy össze akart játszani Petruskával, aminek még egy jele fennmaradt: Petruska nem tagadta, hogy a bíróság folyosóján beszélt Molnár védőjével. Szerinte azért, mert nem tudta, hogy tanúnak fogják idézni, és részt akart venni a tárgyaláson. Már az is érthetetlen, hogy ott akart lenni, ahol valamelyik vádlott felismerhette és kellemetlen következményekkel járó vallo1310 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bak Istvánná tárgy jkv., 1957. március 14. 198.; Kiss-M. Kiss, 2007,412. 1311 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. március 14. 198. 1312 OHA, 492. Molnár József..., 1992,99. 1313 OHA, 492. Molnár József..., 1992,56. 1314 OHA, 492. Molnár József..., 1992,56, 114-115. 1315 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Petruska Erzsébet tárgy, jkv., 1957. március 20. 249., Molnár József tárgy, jkv., 1957. március 20. 251. 325
