Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
Mert Gyöngyösi nem kényszerből maradt a kisegítő kórházban, hanem mert maradni akart. Tóth Ilonától tudjuk, hogy Gyöngyösi és Molnár november 19-én kérte, hogy vegye létszámba őket, vagyis a maradás szándékával legalizálták és dokumentálták ott létüket.1154 Ráadásul nem aznapi dátummal vette fel őket, hanem korábbival.1155 Felvételi naplójából egyértelműen kiderül naiv ügyeskedése: Gyöngyösit november 12-i, Molnárt november 14-i dátummal írta be a napok szerint folyamatosan vezetett füzetbe, a november 19-i bejegyzések közé.1156 Ha nem feltételezzük róla, hogy bizonyítékot koholt arra, hogy Gyöngyösi november 12. óta a kórházban volt, vagyis részt vehetett Kollár megölésében, akkor ebből az is következik, hogy tudomása szerint november 12. és 19. között a Domonkosban nem történt olyan cselekmény, amelyből Gyöngyösinek - és Molnárnak - komolyabb problémája származhat, vagyis november 19-én még Tóth Ilona sem tudott arról, hogy ott éjszaka megöltek valakit. M. Kissék furcsállot- ták Gyöngyösiék kérését, de nem találtak magyarázatot arra, miért ragaszkodtak az állítólagos gyilkosság elkövetői másnap ahhoz, hogy továbbra is a tetthelyen maradjanak, és dokumentálva legyen ottlétük. Molnár említette is interjújában, hogy a rendőrök csodálkoztak azon, hogy nem menekültek Nyugatra, amikor ezt november közepén megtehették volna,1157 de Gyenesnek sem tudott elfogadható magyarázatot adni. Próbálta elütni a kérdést: gondolták, nem kell annyira komolyan venni az oroszok bejövetelét - pedig a vád tárgyává tett gyilkosság politikai rendszerektől függetlenül üldözendő bűncselekmény, 1990 után azért nem semmisítették meg automatikusan az ítéletüket. Az állítólagos gyilkosok azonban nemcsak az országot nem hagyták el, hanem állítólagos büntettük helyszínét sem. Ezt Tóth Ilona esetében magyarázhatja, hogy nem akarta magukra hagyni a gondjaira bízott betegeket, Gönczi esetében pedig, hogy kitartott a lány mellett, akit viszonylag hosszabb ideje ismert. Gyöngyösi és Molnár esetében azonban, akik addig nem is tartoztak a Domonkoshoz, a legvalószínűbb magyarázat az, hogy november 18-án nem történt gyilkosság, legalábbis ők abban semmilyen formában nem vettek részt, arról nem is tudtak. November 19-én Gyöngyösi délelőtt fodrásznál volt, ahol három órán át daueroltatta a haját — biztos nem az álcázás 1154 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 13.; Kiss-M. Kiss, 2007, 344. 1155 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 22. 38. 1156 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Tóth Ilona felvételi naplója. Nem is tudta megjegyezni a hamis adatot: a tárgyaláson azt vallotta, hogy mindkettejüket november 14-i dátummal vette fel. BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 13. 1157 OHA, 492. Molnár József..., 1992, 51. 282
