Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
jasságot, ami a csoportunknál történt, a Ligetnél tartózkodó szovjet egységhez elmentem, tolmács útján megmagyaráztam nekik, hogy nincs semmi értelme, hogy a mi csoportunk tovább működjön, fegyverezzék le őket. Ez, hajói tudom, a délután folyamán meg is történt.”1130 A vallomás értelmezhetetlen - M. Kissék szerint zavaros1131 -, ha a Landler 44.-et Palotás vezette fegyveres felkelő csoportnak tekintjük. De érthetővé válik abban a kontextusban, hogy amikor a rendfenntartó alakulat parancsnoka megtudta, hogy működésüket a szovjet városparancsnokság nem engedélyezi, szolgálatukra nem tart igényt, megpróbálta azt viszonylag hivatalosan befejezni, egyben gondoskodni arról, hogy a fegyvert ne hordják szét. Ezt még egyértelműbben tartalmazza vallomásának folytatása: „Én azért mentem el a szovjet csapatokhoz, hogy szóljak nekik, fegyverezzék le a csoportomat, mert én azután hazamegyek.”1132 Mindezek alapján ténynek tekintem, hogy a Landler 44. nem felkelő, nem szovjetek ellen harcot folytató fegyveres csoport, hanem nemzetőrök bázisa volt. Ezt sejteti az ott lévőket fegyveres felkelőkként ábrázoló Eörsi egyik passzusa is. Szerinte Horváth Sándomé „november 4. után a »Fürj-csoport« tagja lett. Ott főként adminisztrátorként dolgozott Palotás József parancsnok mellett.”"33 Hor- váthnétól valóban fennmaradt olyan vallomás, amely adminisztrátornak mutatja: „November 5-től én a Gyöngyösi által vezetett csoportnak voltam az adminisztrátora, és velük együtt fenn tartózkodtam az I. emeleten. Én írtam meg kézzel a jelentéseket Palotás utasítására két példányban, mert - mint mondotta - egy példányt be kellett küldeni a Péteríy kórházban lévő parancsnokságra.”1134 Ameny- nyiben Horváthné vallomásainak egyáltalán hitelt lehet adni, ebből leginkább az derül ki, hogy a Baross tér 19. alatti nemzetőr-parancsnokságról a Landler 44.-be került nemzetőrök igyekeztek tartani a kapcsolatot a Péterfyben lévő Baross téri parancsnokaikkal - Nickelsburg Lászlóval, Balogh Lászlóval és a két Pásztorral -, az azonban teljes képtelenség, hogy egy felkelőcsoport november 4. után két példányban jelentéseket írogató titkárnőt alkalmazott volna. Nem öncélú annak bizonyítása, hogy a Landler 44. a Tóth Ilona-, a Toracz- és a Palotás-per egybehangzó „eredménye” ellenére mégsem fegyveres felkelő1130 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Palotás József tárgy, jkv., 1957. március 22. 270.; Kiss-M. Kiss, 2007, 96. 1131 Kiss-M. Kiss, 2007, 96. 1132 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Palotás József tárgy, jkv., 1957. március 22. 271. 1133 Eörsi L„ 2011,315. 1134 MNL-OL, XX-5-h. 46/1960. Herczeg Benjámin..., 41. d. Horváth Sándomé jkv., 1960. május 31. 276
