Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

Az alku Gráczinak hozott több hasznot: a szabadulást. Tóth Ilona kitartó tagadása és a fegyverek után folytatott nyomozás eredménytelensége miatt Szentgáli kénytelen volt elejteni a fegyveres szervezkedés vádját, és bízni abban, hogy a bíróság nem fog fennakadni azon az ellentmondáson, hogy egy fegyveres csoport (Toracz csoportja) egy fegyvertelen társasághoz (Tóth Ilonáékhoz) viszi kivégezni Kollárt. A reméltnél kevesebb hasznosítható eredményt hozott Gráczi november 28-i vallomásának másik része, amely ugyan bizonyította Tóth Ilonáék beágyazottságát az ellenforradalmi hálózatba, de a koncepció változásával, azzal, hogy a Gyöngyösinek szánt szerepet idővel Tóthra ruházták, hasznavehetetlenné vált a vallomás Gyöngyösivel kapcsolatos része. A domonkosbeli fegyveres csoport létét pedig nemcsak Tóth Ilona tagadta. Vele együtt őrizetbe vett társai közül senkitől nem sikerült azt igazoló vallomást szerezni, csak tagadót: „A kórházban fegyverrel nem rendelkeztem, és nincs tudomásom arról, hogy bárkinek is lett volna ott fegyvere.”981

Mindezek alapján nem látom bizonyítottnak, sőt, nem helytálló megállapításnak tartom, hogy a Domonkos utcai szükségkórház jelentős szerepet játszott az ellenállásban, miként azt is, hogy Tóth Ilona a november 4. utáni ellenállás egyik fontos alakja lett volna, amit M. Kiss Sándorék könyvük záró, összegző részében is megismételnek: „november 4. után [...] a Kádár-kormánnyal szemben folyó harc vezető posztján állt, akárcsak Angyal István”.982 Miközben ezt vélelmezik, maguk is közölnek olyan információt, amely cáfolja vezető szerepét. A négy érintett - Gáli, Gönczi, Obersovszky és Tóth Ilona - vallomását tárgyalva arra az eredményre jutottak, miszerint azok egybevágnak abban a tekintetben, hogy „Tóth Ilonának az Elünk Domonkosba kerüléséhez sok köze nem volt”.983 Állítják ezt annak ellenére, hogy egyetértőleg közük vallomásának azt a részét, amely szerint értesülve Angyal letartóztatásáról, elhatározta, hogy átveszi az ő munkáját.984 Ha igaz ez az állítása, akkor nem igaz a négy egybevágó vallomás. És fordítva: ha nem volt „sok köze” ahhoz, hogy az Elünk első számát a Domonkosban készítették, akkor tartalmát veszti az az állítása, hogy át akarta venni Angyal feladatait. Alighanem a négy egybevágó vallomás felel meg a valóságnak, annál is inkább, mert Angyal feladatát — a történteket elemző, a Kádár-kormányt

981 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Rácz Adolf jkv., 1956. november 21.

982 Kiss-M. Kiss, 2007, 455.

983 Kiss-M. Kiss, 2007, 134.

984 Kiss-M. Kiss, 2007, 133, 134. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 7.; „Feladatom volt, hogy Angyal munkáját elvégezzem”. Kiss-M. Kiss, 2007, 359. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 21.

244