Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

a napra (29-én még a hallgatók voltak az épületben), de arra helyesen, hogy Tóth odaérkezése előtt voltak ott fegyveresek.

Részben egyetértek M. Kiss Sándorék megállapításával („A Domonkos utca tehát már Tóth Ilona érkezése előtt fogadott sebesülteket, de tartózkodtak ott fegyveresek is”901), de szerintem nem lett ezeknek a fiataloknak a parancsnoka, hanem ellenkezőleg, az épületből száműzte a fegyvereket, és eltávolította a fegyvereseket, mivel neki „a sebesültek ellátása, valamint bejáró betegek ellátása” volt a feladata.902 Ezt a tárgyaláson tett vallomását idézve megerősíti Eörsi László is: „Három dolgot nem tűrtem a kórházban: fegyvert, káromkodást, [szeszes - E. L.] italt.”903 Koklács Mihálynét, akit néhány napig a Domonkosban kezeltek — vélhetően további gyanúsítottak vagy tanúk felkutatása érdekében tartott - kihallgatásán arról kérdezték, hogy kikkel feküdt egy szobában. O mások mellett megnevezett egy csak Mariként ismert lányt, aki feltehetően részt vett a fegyveres harcban, ugyanis bekerülése után egy teljes napot átaludt. Koklácsné szerint látogatóit Veszprémi István — aki ápoló volt a Domonkosban - azzal távolította el, hogy „nem fegyverrel gyógyítunk, hanem injekciós tűvel”.904 Hogy Tóth Ilonának fegyveres csoportja lett volna a Domonkosban, annak vélhetően Pintér István Népszabadságban megjelent írása a forrása. Abban szerepel, hogy ott „röpcédulakészítő és terjesztő fegyveres csoport működött”, pedig Tóth éppen ellenkezőleg, azt mondta neki: nem engedte Gyöngyösinek, hogy fegyvert vigyen a kórházba, „mert nem szabad visszaélni a vörös kereszt nyújtotta védelemmel”.905

M. Kissék szerint azonban „a Péterfy Sándor utca mellett a forradalmároknak szüksége volt még egy központra [...] a kisegítő kórházba az Ajtósi Dürer sori épület »eleste« után kezdtek gyülekezni a forradalmárok”.906 Szerintük tehát Tóth Ilona kettős céllal, orvosként és ellenállóként érkezett a Domonkosba. Én azonban úgy vélem, hogy célja kezdetben éppen az épület semlegesítése volt, hogy a lehetőségekhez képest megfelelő körülményeket biztosítson az ápolás és gyógyítás

901 Kiss-M. Kiss, 2007, 113.

902 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Hona tárgy, jkv., 1957. február 18. 6.; Kiss-M. Kiss, 2007, 113.

903 Eörsi L., 2003, 204. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. március 4.

904 Kiss-M. Kiss, 2007, 482. Koklács Mihályné jkv., 1956. december 20.

905 Népszabadság, 1957. február 17. Pintér István: Interjú a rács mögött. 3. Pintérnek volt mit jóvá tennie: októberben az Igazság szerkesztőségének munkatársa volt, D. Szabó (Dávid fedőnevű ügynökként adott jelentésében) szélsőségesnek ítélte akkori írásait. ABTL, 3.1.2. M-20971. „Dávid”..., „Dávid” jelentése, 1957. május 7.

906 Kiss-M. Kiss, 2007, 116.

228