Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

Márpedig a Domonkosban rendszeresen megfordult két tiszt a XIV. kerületi kapitányságról, akik a tendenciózus vallomások és az azokra épülő jelentések szerint ott dorbézoltak a magukat ápolónőnek álcázó kétes erkölcsű nőszemélyekkel.809 Mindez nem zárja ki, hogy Tóth Ilona ne biztosított volna lehetőséget röpcédulák és az Elünk készítésére, de pusztán ennek alapján a Domonkos nem tekinthető az ellenállás egyik központi bázisának. Mint már jeleztem, M. Kissék azzal is bizonyítani vélték a Domonkos központi szerepét, hogy azzal együttműködtek „a Dózsa és a Landler utcai csoportok”.810 Miután azonban nemcsak bizonyítatlannak, hanem valószínűtlennek tekinthető, hogy a Dózsa 40. és a Landler 26. valóban ellenálló csoport bázisa lett volna, ez alapján sem tekinthető a Domonkos a Kádár elleni harc központi helyének.

Elvetve a Péterfyről és a Domonkosról a kádárista irodalomtól átvett képet, tovább mállik a Kollár-történet kezdete, hiszen indokolatlanná és érthetetlenné válik, hogy Kollárt miért vitték volna éppen a Domonkosba. Addig ugyanis, amíg utóbbiról nem bizonyosodik be az ellenállásban betöltött jelentős szerepe, nem lehet másnak tekinteni, mint ami elsősorban - a Tóth Ilona-ügy szerint nappal - volt: betegek és sebesültek ellátásával foglalkozó egészségügyi intézménynek. Márpedig teljességgel valószerűtlen, hogy egy gyanús, ámde egészséges embert meggyanúsítói kórházba vittek volna.

809 Kiss-M. Kjss, 2007. 482. Koklács Mihályné jkv., [1957. március közepe]; ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Kürti Pál százados jelentése, 1957. március 11., Koklács Mihályné jkv., [1957. március közepe], Fazekas Pálné jkv., 1957. április 10., Varga Ferencné jkv., d. n.

810 Kiss-M. Kiss, 2007, 118.

207