Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
ténet indulása - Jagicza meggyanúsitása - tehát hasonló a Kollár-ügyéhez: nincs válasz arra, hogy Gyöngyösi miért intézkedhetett egy fontos kérdésben, miként arra sincs, hogy Kovácsék mit védtek olyan eltökélten, hogy azért meg akartak ölni valakit. Gyöngyösi mindvégig tagadta ezt a vádat. Beismerésre bírása érdekében egyszerre szembesítették az ügy három vádlottjával, de kitartott tagadása mellett.591 Másrészt érthetetlen, hogy ha Lukács azzal a szándékkal ment Jagicza lakására, hogy végez vele, ezt miért nem tette meg éjszaka, miért nem álmában lepte meg, miért ébresztette fel megölése előtt, és miért a gyilkosság leghangosabb módját választotta, noha Kovácstól állítólag egy tőrt is kapott. Jagicza Budafokon egy csendes, kertvárosi részen lakott, ahol nyilván sokan felfigyeltek volna a hajnali lövésre. Lukács a tárgyaláson elmondta, hogy amikor a lövés után elfutottak „a szomszéd házból kijött egy férfi, mikor mellé értünk, lelassítottunk”.592 így is látnia kellett volna őket, de felkutatását és kihallgatását - az iratok tanúsága szerint - nem látták szükségesnek. Pedig ha látta őket, azt is láthatta, hogy Lukács kezében pisztoly van, amit a lövés után nem tett el.593 Ráadásul belefutottak egy járőrbe, de a jelek szerint az sem foglalkozott a kijárási tilalom idején az utcán mászkálókkal. Ezt Mátéffy azzal próbálta indokolni, hogy másfelé figyeltek: a közelben nemrég hallott lövés irányába.594 A bíróság nem észrevételezte, vagyis elfogadta vallomását, pedig ha a járőr a közelben, nyilván a Jagiczára leadott lövés irányába figyelt, akkor látnia kellett a fiúkat, hiszen abból az irányból jöttek vagy futottak. Amúgy is az volt a feladatuk, hogy igazoltassák a kijárási tilalom megszegőit, amit nyilván nem mulasztottak volna el, ha bűncselekményre gyanút adó körülményt észlelnek: lövést hallanak. A tárgyaláson Lukács elmondta: már előző nap délután ,,[v]olt olyan gondolatom, hogy útközben lelövöm Jagiczát, de eléggé megrémültem a gondolattól, a lábam is fájt, és így elálltam attól.”595 Kizárt, hogy 26-án annyira fájt a lába, hogy nem tudott lőni, de másnap Budafokról be tudott gyalogolni a VII. kerületbe, onnan kiment Gödöllőre és vissza, majd Piliscsabára és megint vissza. Pedig a történetnek ez a része nem improvizáció volt, azt Jagicza már a vizsgálati szakban 591 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gyöngyösi Miklós, Kovács Ferenc, Lukács József és Mátéffy Csaba sz. jkv., 1957. január 31. 592 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Lukács József tárgy, jkv., 1957. március 12. 165. 593 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Mátéffy Csaba tárgy, jkv., 1957. március 12. 177., 1957. március 14. 188. 594 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Mátéffy Csaba tárgy, jkv., 1957. március 14. 186. 595 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Lukács József tárgy, jkv., 1957.március 12. 165. 161
