Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
mondani, ahogyan történt.”520 És elmondta azt a történetet, amelyre az ítélet támaszkodott. Ma már megállapíthatatlan, hogy Toracz megfenyegette-e Fehért vagy sem, illetve ha szólt neki, akkor mit mondott: valljon hamisan mellette, vagy ellenkezőleg, ne valljon hamisan ellene. A szerveknek volt lehetőségük a tanú presz- szionálására. Részvételét Kollár bekísérésében nemcsak saját vallomása, hanem a Tóth Ilona-perben felvettek is bizonyították, és várható volt, hogy a Toracz-per tárgyalására tanúként beidézett Polgár Erzsébet ismét bizonyítani fogja. Fehérnek tehát, akit azzal is zsarolni lehetett, hogy Nyugatra történt „szökése” miatt hűtlenség címén is vádat emelnek ellene, egyetlen lehetősége volt, hogy cselekményeinek várható következményeit csökkentse, a legsúlyosabb ítéletet elkerülje: ha magát pusztán egy parancs végrehajtójának állítja. (Vádbeszédében Kontra György százados, katonai ügyész így is életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását kérte rá.) A tárgyaláson tett első vallomásában először egy megnevezetlen személyt mondott felelősnek Kollár elhurcolásáért („Nem Toracz utasítására vittük el Kollárt, hanem egy másik személy utasítására.”), majd amikor ez nem volt elég, azonosíthatatlan neveket dobott be (Kopaszt és Gyuszit). Azt feltételezem, hogy Bende vallomása alatt megértették vele: nem terhelheti fantomokra saját bűnét és büntetését. Vagy azonosítható és elítélhető személyt nevez meg (Toraczot), vagy viselnie kell a következményeket. Hogy ez nem üres fenyegetés volt, azt bizonyítja az ügynek az iratok közt elfekvő egyik borítója, amely az ő nevével határozta meg az eljárást, jelezve egyben, hogy azt a vizsgálók is a Tóth Ilona- per mellékperének tartották: „Fehér Károly (Tóth Ilona ügye)”521. Ezt Fehér nem vállalta. Vallomásának visszaváltoztatása után Toracz kétségbeesett kísérletet tett annak cáfolására: tanúként kérte kihallgatni az őket az ügyészi kihallgatásra kísérő politikai nyomozókat, de indítványát a bíróság elvetette. (Eörsi rekonstrukciója szerint Toracz „utasítására kísérték át Kollár István rakodómunkást november 18- án a Domonkos utcai kórházba”.522) Ez a per tehát csak nagy nehézségek árán és kevéssé volt alkalmas annak bizonyítására, hogy Toracz fegyveres csoportja Kollárt gyanúsnak találta, ezért bevitték megöletni a Domonkosba. Jól látta ezt Toracz védője, aki a másodfokú tárgyaláson ezen vádpont megdöntése érdekében kérte, hogy a Toracz-ügyben felvett tényállást vessék össze a Tóth Ilona-perben készülttel. Indítványát azon520 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Fehér Károly tárgy, jkv., 1958. május 29. 521 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor... 522 Eörsi L„ 2011, 112,406. 145
