Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

az ott lakó nők védelme lehetett a szovjet katonáktól várt erőszakkal szemben. De a fiatal nők az ilyen nemes céltól függetlenül is nagy vonzerőt gyakoroltak a katonákra és a börtönből szabadult férfiakra. Közülük négy - Bujdosó József, Danyádi Ferenc, Kapusi Sándor és Tordai Imre — feleségül vette a lányt, akit a szálláson ismert meg, de több-kevesebb sikerrel mindannyian udvarolgattak. Ám ezek a kapcsolatok csak annyiban voltak illegálisak, hogy többségüket - még - nem törvényesítette házasság. A Kollár-üggyel kapcsolatban vizsgálva Toraczék tevékenységét, még inkább egyértelmű, hogy semmi okuk nem volt arra, hogy Kollárt gyanúsnak tartsák, és átadják kivégzésre a Domonkosban lévőknek. A bíróság által elfogadott tényállás szerint, amit a későbbi kutatások is megerősítenek, a fegyveres harc a VII. kerü­letben legkésőbb november 9-én véget ért, annak leplezése tehát nem indokolhat­ta Kollár november 18-i - vagy a Toracz-per szerint 19-i - lefogását. A források alaposabb vizsgálata azt mutatja, hogy valójában senkit sem vettek őrizetbe; való­színűtlen tehát, hogy Kollárt mégis, ráadásul azok az esetek, amelyekkel megvá­dolták őket, jóval korábban, november 6. és 8. között történtek. Kollár esetleges halálán túl más gyilkosság biztosan nem terheli a számlájukat, és nyilvánvaló, hogy a november 6. és 9. között nyíltan folytatott élelemárusítást sem próbálhat­ták november 18-19-én Kollár elől azon az áron titkolni, hogy bevitték megöletni a Domonkosba. A per vizsgálata tehát általában kétségessé teszi, hogy Toracznak fegyveres ellenálló csoportja lett volna, konkrétan pedig semmivel nem indokolja Kollár gyanúsnak tartását. Ráadásul Kollár gyanúba keverésével kapcsolatban a rendőrség elkövetett még egy hibát. Az ítélet szerint Kollár a Landler Jenő utca 33. alatti női szálláson látogatta meg Polgár Erzsébetet, az ottani felkelők számára lett gyanús, ők kísér­ték be a Domonkos utcába. Ott azonban nem volt munkásszállás, hiába vallotta ezt a tárgyaláson Polgár Erzsébet.504 Munkásszállás a Murányi utca és a Landler Jenő utca sarkán álló sarokházban volt, méghozzá kettő. Az úgynevezett nagy szállás, amelynek bejárata a Murányi utca 30.-ra nyílt, de volt egy hátsó kijárata a Landler Jenő utca 26. számú ház udvarára, valamint az ebből az udvarból nyíló úgynevezett kis szállás, amelynek nem volt másik bejárata. (A VII. kerületi fel­kelőcsoportokról írt könyvében Eörsi László is külön szállónak tekinti a Murányi 30.-at és a Landler 26.-ot.505) Polgár vallomásaiban jelentős eltérésekkel idézte fel utolsó találkozását Kollárral, sőt, történetének legtöbb elemét, de egy kivételtől 504 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. Gyenes ezt a hibás adatot vette át. Gyenes, 1992, 21, 23. 505 Eörsi L., 2011, 103. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom