Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

Nem látom tehát bizonyítottnak, hogy Toracz csoportja részt vett a szovjetek elleni harcban. A minden konkrétumot nélkülöző beszámolókon túl - miszerint valamikor valahonnan lőtték a szovjeteket - csak hiteltelen vallomások maradtak fenn éterrel és altatóval felszerelve végzett éjszakai portyákról és az állítólagos Bethlen téri harcról. Az ötvenhatban történtek többé-kevésbé hiteles elbeszélésének tekinthető egyetlen Hernád utcai akciót pedig nem Toracz, hanem Palotás csoportja hajtotta végre, az tehát legfeljebb annak bizonyítására alkalmas, hogy Toracz részt vett egy fegyveres akcióban, de ez alapján nem állítható ugyanez az állítólag általa vezetett csoportról. A fegyveres harc vádját tehát nem sikerült elégségesen bizonyítani, miközben egy másik, a fosztogatási vád alkalmas - a bíróság által figyelembe nem vett - alibit bizonyítani Toraczéknak.

A bíróság bizonyítottnak tekintette azt is, hogy Toraczék többeket őrizetbe vettek, foglyaikat átadták a Landler 44. alatti csoportnak vagy a Hársfa utcai rendőrkapitányságnak. A tárgyaláson hat ilyen eset merült fel, mindegyik sértett vallomást tett. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy sem Toracznak, sem állítólagos csoportjának köze sem volt Pintér István november 6-i, valamint Salamon György november 8-i őrizetbe vételéhez. Őket Palotás emberei akkor fogták el, amikor Toracz már elkerült a csoporttól. Sem Pintér, sem Salamon nem ismerte fel benne és társaiban azokat, akik őrizetbe vették őket, vallomásaikban senkinek a neve nem szerepel Toracz állítólagos csoportjának tagjai közül.480 Noha Szép László- né határozottan vallotta a tárgyaláson, hogy Toracz négyszer is kereste a férjét,481 ennek a bíróság sem adott hitelt, mivel a vallomás szerint mindegyik november 3. előtt történt, amikor Toracz még nem volt Budapesten - ezt a bíróság tényként állapította meg. Terhére írta azonban Váczi Dezső és Lakatos János rendőrtisztek, após és veje, elhurcolását, annak ellenére, hogy a sértettek vallomásából egyértelműen kiderült: ahhoz neki és csoportjának érdemben nem volt köze. Váczi a Palotás csoportjába tartozó Koklács Mihályt vádolta elhurcolása miatt. Elmondta, hogy november 6-án a Landler 26. alatti női szállásra vitték, ahonnan Toracz to- vábbküldte őket Palotásékhoz, a Landler 44-be.482 Vallomását megerősítette, és pontosította a vele együtt őrizetbe vett Lakatos János rendőr százados: „bevittek az egyik házba, és itt találkoztam Toracz Sándorral, aki odajött hozzánk, és azt kér480 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Salamon György tárgy, jkv., 1958. május 30., Pintér István tárgy, jkv., 1958. május 30.; Eörsi szerint Salamont és Pintért a Landler 44., vagyis Palotás fegyveresei állították elő, mégis azt állítja, hogy Pintért Toraczék kísérték a Hársfa utcai parancsnokságra. Eörsi L., 2011, 110.

481 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Szép Lászlóné tárgy, jkv., 1958. június 2.

482 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Váczi Dezső tárgy, jkv., 1958. május 30.

135