Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
feltárt tényállások nem tekinthetők bizonyítottaknak; alapos vizsgálat nélkül nem lehet megállapítani, hogy a Toracz-perből kibomló történet a Tóth Ilona-per egy homályban hagyott mozzanatának utólagos rekonstrukciója vagy olyan konstrukció, amelyhez felhasználták a Tóth Ilona-per egy vagy több elemét. Annak vizsgálata előtt tehát szükséges megvizsgálni a Toracz-ügyet. Már az gyanússá teszi a perben feltárt tényállást, hogy az ott leírt cselekmények (járőrözés, őrizetbe vétel) november 4. előtt voltak jellemzőek a fegyveres csoportokra — amikor Toracznak még biztosan nem volt csoportja. O ugyanis november 2-án szabadult a komlói BV-munkahelyről, ahol másfél éves büntetését töltötte. (Büntetését 1956. december 22-én töltötte volna ki.421) Vele együtt szabadult társaival másnap reggel ért Budapestre. Megpróbált továbbutazni Pi- lisvörösváron élő feleségéhez, majd Oroszlányba a gyerekéhez, de egyik irányba sem indult vonat. Az éjszakát a Keleti pályaudvar várótermében töltötte, amelyet 4-én reggel a szovjet támadás hírére nemzetőrök ürítettek ki. Ekkor csatlakozott a Baross tér 19. alatti nemzetőrökhöz, majd még délelőtt a Palotás József vezette egységgel átment a Landler Jenő utca 44. alatti, akkor elfoglalt bázisra. Története ezen a ponton válik ketté a terhelő vallomásokon alapuló ötvenhetesre, valamint a védekezéséből épülő ötvenhatosra. Az előbbi szerint még aznap a Landler Jenő és a Murányi utca sarkán lévő női munkásszálláson egy önálló, de Palotásékkal kapcsolatot tartó fegyveres csoportot alakított, annak ő lett a vezetője. 6-án a Hemád utca 8.-ban megtámadtak három szovjet katonát; elhurcoltak két rendőrtisztet; és ugyanezért kerestek egy párttitkárt, akit nem találtak otthon. Felnyitották az Elel- miszer-csomagoló Vállalat Landler Jenő utcai raktárát, ahonnan a következő napokban folyamatosan szállították el az élelmet és a vöröskeresztes csomagokat, és ezeket a női szálláson részint pénzért, részint ellenszolgáltatás nélkül kiosztották a közelben lakóknak, illetve ellátták belőlük Palotás csoportját. November 7-én velük együtt támadták meg a Bethlen moziba szorult karhatalmistákat. A szovjet csapatok november 9-én pacifikálták a VII. kerületnek ezt a részét; Toraczék az ötvenhetes történet szerint addig több más, közelebbről meg nem határozott támadásban vettek részt, és felmerült a gyanú, hogy több gyilkosságot is elkövettek. Állítólag ők vitték be Kollárt a Domonkos utcai kisegítő kórházba, ahol Tóth Ilonáék meggyilkolták, majd ugyanezzel a céllal Kollár menyasszonyát, Polgár Erzsébetet. A fegyveres ellenállás után röpcédulákat terjesztettek, de nem adták fel a harc újrakezdésének reményét, ezért november második felében nagy meny- nyiségü lőszert gyűjtöttek össze. A röpcédulák terjesztését csak december elején, 421 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor és társainak pere (továbbiakban Toracz Sándor...), Toracz Sándor erkölcsi bizonyítványa, 1957. március 29. 120