Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

nyolcéves büntetés után ítélték halálra.407 Mindkét vádlottat kivégezték. Gáli és Obersovszky ítéletét új eljárásban börtönbüntetésre változtatták, a többi vádlotton végrehajtották az ítéletet. Gönczi Ferencen, Gyöngyösi Miklóson és Kovács Ferencen 1957. június 26-án, Tóth Ilonán pedig két nappal később június 28-án.408

3.2.1. Toracz Sándor fegyveres csoportja

Kiss Réka és M. Kiss Sándor a hajdan hivatalos történetnek szinte minden elemét vitatja, és a dokumentumok alapos, összehasonlító vizsgálata alapján meggyőzően állítja többségüket teljességgel valószerűtlennek, illetve bizonyítatlannak, a vádlottak, illetve a vádlott-tanúk409 vallomásait egymással ellenkezőnek, bizonyítékként aggályosnak, Tóth Ilona bűnösségének bizonyítására alkalmatlannak. Munkájuknak azonban van néhány, véleményem szerint vitatható premisszája, amelyeket szükséges megvizsgálni a Kollár-ügy elemzése előtt. Mert miközben ők voltak az elsők, akik törekedtek arra, hogy a Kollár-ügyet ne összefüggéseiből kiszakítva vizsgálják - hanem fő vonalaiban igyekeztek feltárni a november 4. utáni VII. kerületi ellenállást, azoknak a Péterfy kórházban és az annak környékén működő csoportoknak a tevékenységét, amelyeknek több vagy kevesebb, közvetlen vagy közvetett közük volt a Tóth Ilona-perben vád tárgyává tett cselekményekhez vagy azok állítólagos elkövetőihez -, a per más történeteinek vizsgálatakor nem voltak annyira körültekintőek, a fennmaradt jegyzőkönyvekkel szemben annyira kritikusak, mint a Kollár-ügy újranyomozása során. Annak ellenére, hogy a vizsgált pert koncepciósnak tekintették, valamint hogy évekkel korábban Kahler Frigyessel közösen írt könyvében M. Kiss Sándor kétszer is megállapította: „a hatóságok számára nem volt lényeges a történeti tényállás tisztázása”,410 vagyis a perekben felvett tényállások általában nem tekinthetők a valóban történtek rekonstrukciójának, ténylegesen csak a vizsgált ügy egy részét, a Kollár-gyilkosság leírását tekintették hamisnak, és a történelmi kontextus, a tárgyalt cselekmények közvetlen környezetének, valamint fő- és mellékszereplőinek a megrajzolása során kellő kritika nélkül vettek át adatokat a vizsgált, koncepciósnak tekintett ügyből, valamint más eljárásokból.

407 Kende, 1996, 37, 62.

408 Kiss-M. Kiss, 2007, 14.

409 Gyenes, 1992, 52.

410 M. Kiss-Kahler, 2002, 181, 183.

117