Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
3.2. Koncepciós ügyek labirintusa Talán nem fölösleges a részletes vizsgálat előtt röviden bemutatni a Kollár- és a Tóth Ilona-ügy rendszerváltozásig hivatalos verzióját. Az első fokú ítéletben rögzített tényállás szerint a Péterfy Sándor Utcai Kórház alárendeltségében működő, a forradalom idején alakult Domonkos utcai kisegítő kórház, amelynek Tóth Ilona volt a megbízott vezetője, valójában ellenforradalmárok tanyája volt, ahol az ő vezetésével ellenforradalmi röplapokat készítettek és terjesztettek. 1956. november 18-án, vasárnap este Tóth Ilona és Gönczi Ferenc Gáli Józseffel és Obersovszky Gyulával tárgyalt a kormányellenes Elünk című lap engedély nélküli előállításáról és terjesztéséről, amikor Tóthot és Gönczit kihívták a szobából, mert Landler Jenő (ma István) utcai fegyveresek egy gyanús személyt állítottak elő. Miután Kollár Istvánnál őt ávós egyenruhában ábrázoló fényképet találtak, Tóth két társával, Gönczivel és Gyöngyösivel megölte, miközben Molnár őrködött, nehogy egy razzia tetten érje őket. Az áldozatot elaltatták, aztán Tóth először benzines injekció beadásával, majd levegőnek a szívbe injekciózásával próbálta megölni. Miután ezektől nem halt meg, Gönczi megtaposta a nyakát, majd a már halottnak vélt férfit kivitték a folyosói vécébe. Ott a teste még egyszer megrándult, amiből Gyöngyösi arra következtetett, hogy még él, ezért kérésére Tóth Ilona az ő bicskájával szíven szúrta. A tetemet elásták a szomszédos templom kertjében egy kőlap alá, majd miután Gáliék elkészítették az Elünk első számát, azt sokszorosították. A Tóth Ilona-ügy nem ismertethető ilyen röviden. 1956. november 19-én este a Budapesti Rendőr-főkapitányság akciócsoportja razziát tartott a Domonkosban. Miután a pincében sokszorosító géphez használatos papírokat és festéket találtak, valamint az Elünk első számának egy példányát, őrizetbe vették és a Deák téri főkapitányságra állították elő Tóth Ilonát és vele hét fiatalt, akik közül azonban csak Molnár Józsefet állították bíróság elé, a többieket a rendőrségi vizsgálat lezárása után szabadon engedték. Nekik, egy kivétellel, tanúvallomást sem kellett tenniük a tárgyaláson. Tóthot és Molnárt - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - kezdetben kizárólag a röpcédulázásról faggatták, de miután átszállították őket a politikai rendőrség vizsgálati osztályának Gyorskocsi utcai fogdájába, látszólag váratlanul, beismerő vallomást tettek egy általuk ávósnak tartott személy meggyilkolásáról. Miután egy szovjet katonai egység elfogta Gönczit és Gyöngyösit, ők első kihallgatásukon beismerték a gyilkosságot. Velük egy időben vette őrizetbe a rendőrség Gálit és Obersovszkyt, valamint az ügy többi vádlottját. Gáliék közvetve bizonyították a gyilkosságot. A vizsgálati osztály december legvégén zárta le az ügyet, és adta át a vádlottakat, valamint a bizonyító anyagot a Fővárosi 115
