Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
történtek felderítése, hanem egy politikai cél kiszolgálása, feltételezésük szerint a forradalmi ifjúság besározása volt.395 Aprólékos kutatómunkával törekedtek mindent felderíteni, ami - elsősorban és leginkább - Tóth Ilonával kapcsolatosan megtudható. Számba vették a vizsgálati, az ügyészségi és a bírósági szakban készült vallomások és szakértői jelentések megannyi ellentmondását, mindezek nyomán számomra meggyőzően, a Magyar Nemzet riportere szerint pedig „minden kétséget kizáróan bebizonyítják: az a brutális gyilkosság, amellyel a medikát kirakatperében vádolják, ott, akkor és úgy, ahogy a peranyagban szerepel, nem történhetett meg”.396 Eredményük szerint az is kétséges, hogy az áldozat valóban Kollár István volt-e (amint ezt M. Kiss már 2002-ben jelezte Murányinak), illetve hogy a Domonkos utcai templom kertjében kihantolt holttest valóban az állítólag a kórházban meggyilkolt férfi hullája-e. Azt azonban nem vonták kétségbe, hogy „»valami történt« a Domonkosban, a kérdés, amelyre nem tudunk választ adni, hogy mi történt, kik követték el, és mi volt ebben Tóth Ilona szerepe.”397 Nem állítják róla, hogy köze sem volt a Kollár-ügyhöz, zárszavuk mindössze azt summázza: „Tóth Ilonát hamis vád alapján ítélték halálra”.398 Ezt arra alapozzák, hogy „a feltételezett gyilkosság akkor, ott és úgy nem következhetett be”. Nem zárják ki, hogy Kollárt (netán valaki mást) megöltek a Domonkosban. Nem zárják ki, hogy az elkövetők részben azok voltak, akiket a perben elítéltek (ezt különösen Gyöngyösi esetében látják bizonyítottnak399). És nem zárják ki, hogy Tóth Ilona részt vett a cselekményben, amelynek vagy „abszolút passzív szereplője volt”, vagy ha tett valamit, annak nem volt közvetlen köze az áldozat halálához,400 tehát az ítélet tévesen, de inkább hamisan állapította meg bűnösségét a gyilkosság bűntettében. Kiss Réka és M. Kiss Sándor tehát egyfelől - más fontos részeredmények mellett - két határozott megállapításra jutott: a Tóth Ilona-per koncepciós volt, Tóth Ilona pedig ártatlan a terhére rótt gyilkosságban. Másfelől számos kérdést vetettek fel, amelyekhez különböző válaszokat rendeltek. Elfogadva, hogy sokszor meg kell elégedni kérdések feltételével és alternatív válaszok megfogalmazásával, aprólékos kutatómunkájuk eredményei véleményem szerint ennél többet tesznek lehetővé: azok alapján, azokra építve, azokat továbbgondolva kísérletet 395 Kiss-M. Kiss, 2007, 18. 396 Idézi: Eörsi L., 2007a, 71. 397 Kiss-M. Kiss, 2007, 487. 398 Kiss-M. Kiss, 2007, 494. Innen a következő idézet is. 399 Kiss-M. Kiss, 2007, 491. 400 Kiss-M. Kiss, 2007, 488. no
