Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
írta át, egyes, a vallomásokban említett elemek erőteljesebb hangsúlyozásával. A gyilkosságot Tóth Ilonáék végsőkig feszített idegállapotával magyarázta, az elharapózott bizalmatlansági lázzal, amikor a felkelők mindenhol, egymás között is árulókat gyanítottak, amikor a többhetes kialvatlanság és a koífeininjekciók hatására már képtelenek voltak józanul gondolkozni.380 (2003-as rekonstrukciós kísérletében nem kapott helyet a Murányitól „forradalmi balesef’-nek nevezett akaratlan gyilkosság. Ellenkezőleg, a Beszélőben megjelent változatban annak vizsgálatakor, hogy konkrétan Tóth Ilona cselekménye okozta-e a sértett halálát, a kérdést Eörsi a lány bevallott ölési szándékára hivatkozva nevezte lényegtelennek.381) Annak ellenére, hogy nemcsak a megtorlás iratait, hanem a Tóth Ilonáról megjelent újságcikkeket is szorgalmasan összegyűjtötte, Gyenes kéziratban maradt tanulmánya elkerülhette a figyelmét, annak létezésére sem utal, az abban felvetett kérdések többsége - az állítólagos gyilkosság leírásának időbeli hiátusai; egyes döntő jelentőségű nyomozati cselekmények megkésettsége; Kollár gyanúba kerülésének teljes indokolatlansága — számára nem létezik. Nem tekinti a per hamis, koncepciós voltát bizonyító jelnek a vádlottak magukra tett terhelő vallomásait, amelyek szerinte - különösen a megtorlás korai szakaszában - nem voltak ritkák; Tóth Ilonát pedig egyenesen olyannak látja, mint Angyal Istvánt: „mindketten úgy vélték, hogy az igazság feltárása fontosabb a taktikázgatásnál”.382 Érvelésének azonban két hibája is van. Tóthról állít valamit, de azt értelemszerűen érvényesnek tekinti vádlott-társaira, Gönczire és Gyöngyösire is, akik a lányhoz hasonlóan viselkedtek az eljárás folyamán. Másfelől saját szövegei (ötvenhatos röplapjai), valamint barátai, ismerősei (köztük Eörsi István) révén megbízhatónak tekinthető információink vannak arról, hogyan gondolkozott Angyal, de Eörsi László Tóth Ilonáról tett kijelentését kizárólag a lány perbeli magatartása bizonyítja. Azért állítja róla, hogy az igazság feltárása volt számára a fontos, mert igaznak tekinti vallomásait. Eörsi úgy látja, hogy azoknak a jellemzőknek a többsége, amelyek alapján többen koncepciósnak tartják a Tóth Ilona-pert, általában érvényesek a megtorlás eljárásaira: iratok és szereplők elkallódása; hibás dátumok; a vizsgálati szakasz rövidsége a megtorlás korai szakaszában.383 Annak meggyőző bizonyítása nélkül azonban, hogy a többi per, illetve a perek döntő többsége nem volt koncepciós, a párhuzam kimerül abban, hogy a Tóth Ilona-per érdemben nem különbözik a 380 Eörsi L., 2003, 206. 381 Eörsi L., 2002c. 382 Eörsi L„ 2003, 242. 383 Eörsi L., 2003, 240-241 106
