Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
szövegéből nem derül ki, hogy a jegyzőkönyvezett vallomásokat egészükben tekinti hamisításnak - mert a vizsgálótiszt leírta, amire szüksége volt, a vádlottal pedig aláíratta -, vagy csupán egyes részleteiben (mert a vádlottal bizonyos, szájába adott történeteket is elmondattak, esetleg olyan történeteket is belevettek a jegyzőkönyvbe, amelyeket nem a vádlott beszélt el). A rendszerváltozás utáni első évtizedben tehát a Tóth Ilona-vitában négy, egymástól markánsan eltérő álláspont látott napvilágot. Jobbágyi szerint a lány ártatlan volt, „konstrukciós-koncepciós” perben ítélték el, vele szemben Gönczi és Gyöngyösi bűnösségét bizonyítottnak látja - gyilkosságban vagy csak súlyos testi sértésben.351 Gyenes szerint a koncepciós per mindegyik vádlottja ártatlan volt. Eörsi szerint Tóth Ilona elkövette a terhére rótt gyilkosságot egy ártatlan ember sérelmére, ám „korábbi tettei alapján” - sebesültek mentése, röpcédulázás - mégis a forradalom mártírjai között van a helye. Ugyanez a véleménye a Kollárgyilkosság címén halálra ítélt másik két kivégzettről. A publicista Kende szerint ellenben Tóth Ilona a bocsánatot, ítéletének megsemmisítését talán megérdemli, de tiszteletet semmiképpen, hiszen közönséges gyilkos. 3.1.3. Jobbágyi Gábor a Tóth Ilona-ügyről Jobbágyi Gábor volt az első, aki kutatási eredményeit könyvben tárta a nyilvánosság elé. Az először 2002-ben megjelent munka első és utolsó soraiban is kategorikusan ártatlannak nevezte Tóth Ilonát: „Tóth Ilona nem ölt embert. Tóth Ilonát ártatlanul ítélték halálra.”352 „Tóth Ilona teljesen ártatlan volt, s koncepciós-konstrukciós perben ítélték halálra az orvosi kar mártírját.”353 Ezt a borító hátlapján is kiemelte. Annak ellenére, hogy feltehetően nem ismerte Gyenes Pál kéziratban maradt írását - egyszer sem hivatkozott, de még csak nem is utalt rá -, számos kérdésben jutott vele egyező eredményre, ami azt valószínűsíti, hogy mindketten jó irányban haladtak: a történtek és a történet tisztázása felé. Az 1992- ben beterjesztett törvényességi óvásban foglaltak alapján négy olyan tényt emelt ki, amelyek szerinte alkalmasak bizonyítani az ítélet megalapozatlanságát. Gye- neshez hasonlóan hivatkozott arra, hogy elmaradt a holttest azonosítása,354 és neki 351 Egy alkalommal azonban óvatos kérdőjelet tesz Gönczi vallomása mellé, elképzelhetőnek tartva az ő ártatlanságát is: „ha a beismerése igaz”. Jobbágyi, 2006, 47. 352 Jobbágyi, 2006, 5. 353 Jobbágyi, 2006, 56. 354 Jobbágyi, 2006, 9. Valójában: szakszerű azonosítása. 101
