Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
hogy naponta kétszer (egyszer befelé, másodszor kifelé) olyan orvos szobra mellett haladjanak el, aki — így vagy úgy, de mégiscsak - embert ölt”.346 Noha 2000-ben a Magyar Hírlap hasábjain Gyenes is hozzászólt a vitához, az ö álláspontjának ismertetése kimaradt Murányi összegzéséből. Pedig Gyenes — mégoly rövid — írása egy nagyon fontos megállapítást és egy hasonlóan lényeges kérdésfelvetést is tartalmazott. Az általa 1992-ben írtak továbbgondolásáról tanúskodik, ahogy választ adott Eörsi többször feltett kérdésére: mi haszna származott volna a hatalomnak a „politikailag jelentéktelen medika” elítéléséből. Gyenes szerint már a kérdés is hibás, hiszen a hatalom Tóth Ilonát a röplapozás miatt ellenforradalmámak látta, ami kiemelte a politikai jelentéktelenségből. Ennél fontosabbnak tekinti, ahogy három ügy (a Kollár-gyilkosság, az illegális lap, az Elünk kiadása és egy másik bűncselekmény, a Jagicza László ellen elkövetett gyilkossági kísérlet) egybegyúrásával a hatalom azt demonstrálta, hogy az ellenforradalom kohójában hogyan váltak gyilkossá az októberben kiszabadult bűnözők, a kalandorok, a félrevezetett fiatalok, az értelmiségiek, a sérelmet szenvedettek, mindazok, akik „elvesztették józan ítélőképességüket”.347 Vagyis nem konkrétan Tóth Ilona elítélése volt az elsőrendű cél, helyére más is kerülhetett volna. (Hasonlóan látja M. Kiss: „Nem Tóth Ilona személye kellett tehát a Kádár-rendszernek, hanem az ellenforradalmat általánosan jellemző embertelen brutalitás [amit pere demonstrált - Sz. A.].”)348 Másfelől Gyenes rámutatott arra, hogy Eörsi a büntetőeljárás vádlottjaitól felvett vallomások alapján próbálja rekonstruálni az ötvenhatos történetet anélkül, hogy vizsgálná e vallomások hitelességét. Ebben az írásában Tóth Ilona kegyelmi kérvényét tárgyalta viszonylag részletesen, amelyről megállapítja: „Nincs a világon olyan jóindulatú ember, aki ezek [a kérvényben elősoroltak - Sz. A.] alapján a kérelmező számára bármilyen mentséget találna. De nem is volt ez cél.”349 (1999-ben, amikor Eörsi László egy filmkritikában először szólt hozzá a Tóth Ilona-vitához, éppen ezt a kegyelmi kérvényt idézte hosszasan annak bizonyságaként, hogy a lány valóban elkövette a gyilkosságot.350) Gyenes szerint a kegyelmi kérvényt nem Tóth írta, hanem azzal a céllal diktálták neki, hogy az Elnöki Tanács elutasítsa. Ennek alapján pedig vélelmezhető, hogy a többi vallomás hitelességét is kétesnek tekinti. Az azonban 346 Kende dr., 2002. 347 Gyenes, 2000. 348 M. Kiss, 2015, 77 349 Gyenes, 2000. 350 Eörsi L., 1999, 365-367. Eörsi későbbi írásaiban is bőven idéz a kegyelmi kérvényből annak bizonyságaként, hogy Tóth Ilona elkövette a terhére rótt bűncselekményt. 100
