Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában
kerületi pártvezérekből alakult ún. 36-os bizottság az egész korszakon át érvényesülő kerületi paktumpolitika intézményi bázisát képezte. Az abban részt vevők idealizált önképe szerint az sikeresen valósította meg legfőbb feladatát, az érdekellentétek, a „partikularismus ” kiküszöbölését. „ Az egyik kerület becsülte és tisztelte a más ill. a többi kerületek óhaj át, jelöltjeit ” — állapították meg az egyik átmeneti konfliktus alkalmával idealisztikusán.154 Valójában - amint ezt a későbbiekben látni fogjuk - a virilista képviselők kerületközi aránya a korszak végére teljesen felborult, s a városon belüli vagyoni viszonyok átrendeződése következményeként aj obbparti kerületek virilista reprezentációj a csaknem névlegessé vált. A jelöltállítás későbbiekben is alkalmazott technikája a következő volt. Az esedékes választás közeledtével hírlapi közleményekben ősgyűlésre hívott legfeljebb a póttagokkal együtt 10-20 főnyi, kerületre eső jelölteket. A városrész társadalmi-kulturális erőtere határozza meg ezt követően, hogy szerveződik-e helyi mozgalom valamely - rendszerint foglalkozási - réteg érdekeinek fokozottabb kerületi reprezentációját előmozdítandó. Ha igen, akkor több választói ősgyűlésre is sor kerül, amelyeken ellenjelölteket állítanak, s többé vagy kevésbé módosítják a „ hivatalos ”, azaz az első jelölés listáj át. Ilyenkor néha heves viták, „mozgalmak” bontakoztak ki a többnyire társadalmi-foglalkozási, ritkábban politikai érdekérvényesítési igények nyomán. A két napon át tartó szavazás során olykor (listás) szavazólapok garmadája keringett a választók között. A kortesek a szavazóhelyiségek bejáratánál sorfalat állva igyekeztek a szavazásra igyekvők kezébe nyomni az adott „párt” listáját, azaz szavazólapját.155 Akülönféle nyomtatott szavazólapokon leti bizottságok felállítására 1873 márciusától kezdődően került sor a 34-es küldöttség albi- zottsági munkálataival összefüggésben. Vö.: GÁRDONYI, 1913. 384-391. p.; Pesti Napló, 1873. szeptember 23. Reggeli kiadás. 154 A konfliktus lényege az volt, hogy az 1888-as választást közvetlenül kővetően elhalálozott Hunfalvy János virilis helyett a bíráló választmány a póttagok sorából végülis nem a 45-ős bizottság által előzetesen kijelölt Kunváry Fülöp főmérnököt, az Erzsébetvárosi Kör oszlopos tagját, hanem a józsefvárosiak átal proponált, ugyanannyi szavazatot kapott Ybl Miklóst delegálta a törvényhatósági bizottságba. A városrészi kötődés intenzitására utal, hogy a beadvány végén 159 erzsébetvárosi lakos neve olvasható, akik közül számosán ugyanakkor választóként sem voltak bejegyezve. BEL IV.1404. A főváros VH. kerületi választóinak 1888. december 17-ei beadványa az igazoló bizottsághoz. 155 Mind a beazonosítható szavazócédulák alkalmazása folytán a szavazás „titkosságára”; mind a szavazóhelyiség nyugalmát is megzavaró korteskedés jellegére; mind pedig a véleményszabadságra kényes korabeli attitűdre nézve érdekes és jellemző a VI. kerületben, 1876-ban tör72
