Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában
voltak, szorosan kötődtek a városrészhez, amelyben laktak, amit többjük városrészi esküdt volta is alátámaszt. Az 1867-ben kiszorultak között négy céhelöljáró is előfordul, igaz az újak esetében is találkozhatunk ilyennel, mégis jellemzőbb azonban, hogy az ekkor színre lépők újszerű társadalmi funkciókat is betöltötték. A városi közéletben megszokott hagyományos szerepvállalást példázza Peringer Ferenc tabáni mészáros, akit a Budai Lövészegylet allövészmestereként süvegeitek meg szerte a városban, vagy az iijú Karácsonyi Guidó gróf, aki a Gyermekőrző Intézetek Eltérj esztésére Alakult Egylet mellett a Zeneművészetet Támogató Egylet vezetőségének is tagja volt ekkoriban. Az új tagok városi kereteken túlmutató tevékenységére utal az olyan új típusú funkció, ill. tevékenység, mint például Madarassy Pál ügyvéd egyetemi államvizsga-bizottsági tagsága, avagy többek akadémikus volta (Entz Ferenc a modem szőlészet jeles előmozdítója, Hegedűs János a Magyar Vöröskereszt egyik megalapítója, Nendtwich Károly az első magyar nyelvű kémiai szakkönyv megalkotója). Buda város erőteljes társadalmi tagoltsága a hat városrész eltérő közgyűlési reprezentációja révén is megfigyelhető. Az 1848 és 1867 között végbement folyamatokra utalnak a városatyák társadalmi jellemzőinek városrészenkénti változói. 6. a-b. sz. táblázat. A budai képviselőtestület összetétele városrészenként 1848., 1867 Vár Krisztinaváros Víziváros Tabán 1848 1867 1848 1867 1848 1867 1848 1867 % % % % % % % % Bankár 1 4 1 2 Iparos 6 30 5 21 6 33 3 17 31 62 27 44 17 40 16 36 Kereskedő 1 4 2 11 3 17 4 8 3 5 7 17 5 11 Közlekedési 1 6 Vendéglátó 1 2 3 5 Őstermelő 1 5 5 28 2 4 1 2 4 10 7 16 Magánzó 6 30 2 11 5 28 8 16 7 11 7 17 8 18 62
