Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Városatyák Budapest-önképe, külföldiek Budapest-képe

zetéki, közvilágítási, stb. feladatkijelölésekre akár kerületi, akár virilis, ám mindenképpen az adott városrészi-kisterületi érdekviszonyokkal szoros kapcsolatot tartó képviselők megnyilvánulásai, „követelődzései” nyomán került sor. Az egységes, összfővárosi urbanizációs keret fenntartását éppenséggel ezen mikrokörnyezeti érdekérvényesítő mechanizmus zökkenőmentes működése, a polgári szerepigénynek a civilizálódási folyamatban való érvényesíthetősége biztosította. Jóllehet mind a kortársak, mind az utókor sokat kárhoztatták a kerületi klikkek uralmát, ezen szerveződések, illetve jelenség évtizedeken át való fennmaradása végső soron mégiscsak egy hatékony integrációs mechanizmus meglétére utal.

Mind a kormányfő 1868-as kezdeményezései nyomán megfogalmazódó város- rendezési elképzelésekben, mindakerületi elöljáróságok 1873-as létrehozásakor— ugyan a már meglévő történeti városrészekre alapozva, ám mégis - egyfajta funkcionális-ökológiai övezetelv öltött testet. Ám mindez azért mégsem eredményezte - nézetem szerint - a városi textúra szétszakadását, urbanizációs zárványok kialakulását, mert a helyi érdekaggregáció exponensei, a városrészi elit képviselői azonos szemléleti bázison nyugvó követelményeket fogalmaztak meg. A presztízsszempontú reprezentativitás központi városrészeket előnyben részesítő törekvéseivel szemben a normatív jellegű általános urbanizációs igények bejelentésére, így a periféria érdekeinek megjelenítésére is mód nyílhatott. Jobbára képviselők évközi indítványai és interpellációi révén, intenzív városrészi érdekérvényesítés eredményeként álltak össze a tételes létesítményi jegyzékek, amelyek többé-ke- vésbé mind a bel-, mind a külvárosi városterület igényeit figyelembe vették.88 Az egységes képviseleti-testületi mechanizmusba integrált kerületi-városrészi érdekérvényesítés korabeli budapesti modellje voltaképpen megfelelően funkcionált, mindenesetre fenntartotta a város területi-társadalmi kohézióját, s nem eredményezte — a kerületek eltérő kulturális arculatának lényegi fennmaradása ellenére sem - mondjuk a londonihoz hasonló végletes szegregáció kialakulását.89 Szó sem lehetett ugyanakkor a kulturális imázsépítés szempontjából jelentős intézményi objektumok esetleges kijjebb történő elhelyezéséről.90

88 Vö.: Külvárosi lakosság egészséges vízellátásáról, 497/1878. (Weisz Bernât Ferenc); Üllői út, Gólya, Tömő, és Staffenberger utcák állapota, 319/1880. (Bernátsky Antal)-, adóhivatalok decentralizálásának fenntartása, 35/1877. (Lőwenstein Berthold)\ Újvásártéren zsibárus csarnokokat, 370/1888. (Vissi Imre) - kgy. számú indítványok, ill. interpellációk.

89 Briggs, 1963. 325., 328. p.

90 Hoffmann-Steckl, 1992. 55., 57-58. p.

45