Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Városatyák Budapest-önképe, külföldiek Budapest-képe

’82 ’83 ’84 ’85 ’86 ’87 ’88 ’89 II. % Ossz. I—II. % Szegényügy, segélyezés 1 1 1 1 2 1 7 3,3 22 3,5 Közellátás 2 1 3 1 1 8 3,7 12 1,9 Szociális infrastruktúra 5 8 8 4 6 2 4 6 43 20,0 102 16,4 Közoktatás 2 3 2 2 1 1 11 5,1 35 5,6 Közművelődés 2 1 2 5 2,3 12 1,9 Kegyúri ügyek 2 2 0,9 5 0,8 Kulturális infrastruktúra 2 3 2 2 5 1 3 18 8,4 52 8,3 Összesen 34 26 31 26 28 12 29 29 215 100,0 623 100,0 Az egykori szabad királyi városi öntudat intézményi letéteményese a városi ta­nács volt. 1848,1861, 1867, illetve 1873 után azonban már a közgyűlés testesítette meg az önkormányzatot, s a törvényhatósági bizottsági tagok indítványok és inter­pellációk sokasága révén tényleges befolyást gyakoroltak a helyi viszonyokra, ér­vényesíthették elképzeléseiket. így az 1873 és 1889 között született, összesen 623 indítvány és interpelláció révén is fogalmat alkothatunk a városatyák érték­szempontjairól, a várospolitika egyéni megközelítéseiről, a közgyűlésben uralko­dó Budapest-felfogás meghatározó vonásairól. Ezeket a különféle reprezentatív igényű, ill. protokolláris, avagy értékelő jellegű megnyilatkozásokkal (pl. főpol­gármesteri programbeszédek, országos vagy nemzetközi kiállítási forgatóköny­vek) összevetve, azután a teljes önkormányzati terrénum főváros-víziójáról képet alkothatunk magunknak. Az egyesítést követően továbbépülő, majd kiteljesedő főváros kultusz és világváros-narratíva a hetvenes-nyolcvanas évek majd minden protokolláris meg­nyilvánulásában tetten érhető.82 A nyugat-európai világvárosokhoz attraktivitás és 82 Ld. például a főpolgármesteri és polgármesteri beiktatási beszédeket: BFL IV.1403.a. 2/1873. (október 30.), 14/1873. (november 5.), 773/1879., 777/1879. (december 6-9.) kgy. sz. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom