Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

tán pincelakásokba, fészerekbe szorult, ez utóbbi afőváros legalsóbb, legszegényebb fajtájú lakóit úgy szólván szabadba űzvén ki. ”1035

A szabályrendelet a Neményi-féle tervezethez képest egyfajta kiegyenlített lakáspolitikai eszköztár alkalmazására törekedett, s községi adókedvezmények, előnyös telekjuttatások kilátásba helyezésével csökkentette a családi házas, s növelte az összes többi beruházási lehetőség támogatását, s nagy súlyt fektetett a szükséglakás-megoldások hatósági ellenőrzésére.1036

A kormány azonban sem családi ház-telepek, sem belterületi kislakásos bérházak létrehozását nem támogatta. 1892-ig nem is reagált a tervezetre, s a belügyminiszter a Gerlóczy Károly alpolgármester előterjesztése nyomán 1893-ban a korábbi elveket tükröző szabályrendelet ezen részeit nem, csupán - íöként járványügyi megfontolásokra való tekintettel (!) - a hatékonyabb rendészeti ellenőrzésre vonatkozó határozatokat hagyta jóvá.1037 Nem állítható tehát, hogy a főváros korabeli vezetése teljesen elzárkózott volna a siralmas viszonyok valamelyes rendezésétől, amit a — megfelelő beruházó híján eredménytelen — 1887-es munkáslakások létesítésére vonatkozó határozat is bizonyít.1038

A kormányzati dokumentumok expressis verbis ugyan nem tartalmaznak a lakáspiaci beruházók érdekei védelmére vonatkozó direkt kitételeket, a hatósági támogatások következetes elutasítása azonban nyilvánvalóvá teszi ezen szempontok elsődlegességét. Különösen pregnánsan érzékelhető ez a Közmunkatanács 1884-es állásfoglalásában, amely az addigi állami és községi adókedvezmények hatástalanságát hangsúlyozva, annak megadása esetén az abban nem részesülő beruházókkal szembeni „nevezetes méltánytalanság”-ot emlegetett.1039

1035 BFL IV.1407.b. 1138/III/1884. lvt. sz.: 19.793/1884. tan. ikt. sz.

1036 BFL IV.1403.a. 460/1884. (július 10.), 215/1885. (március 5.) kgy. sz.

1037 BFL IV.1403.a. 649/1884. (június 21.) kgy. sz.; 55.315/1893. (augusztus 3.) bm. sz.

1038 Ebben ingyenesen átengedendő fővárosi telkeken, községi adómentességgel, „könnyebszerű építési mód" révén létesítendő „ munkáslakháztelepek” beruházására hívtak fel. A főváros biztosította volna az út- és csatomalétesítést, s a lakások bérplafonját a tanács határozta volna meg. BFL IV.1403.a. 68/1887. (január 26.) kgy. sz.

1039 BFL IV.1407.b. 1138/IU/1884. lvt. sz.: 4257/1884. (december 4.) fkt. sz.

401