Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

szempontjából is fontosak. A tanulságok levonása rendszerint mértéktartó és tárgyszerű: a látottakat ugyanis nem a kevésbé fejlett itthoni viszonyokhoz, hanem elvi igényekhez mérte, amelyek alapján viszont nem mindig tűnt ideálisnak a nyugati helyzet sem. A megállapítások egyik alapvonása a civilizációs felzárkózás megvalósíthatóságába vetett aggálytalan bizakodás, s a komplex feladatoknak tisztán „technikai, gyakorlati szintű” felfogása. A vágóhidak tanulmányozása során a legfontosabb szempontok a következők voltak: a munkafolyamatok egymáshoz kapcsolódásának, a folyamatos üzemvitel biztosításának mikéntje; az alkalmazott technológia újszerűsége, ill. célszerűsége; az üzem gazdaságossági mutatói. Aj elentés készítői felfedezték a modem nagyüzemi munkavégzést forradalmasító jellemző vonásokat is.902 A további megfigyelések pedig a konkrét létesítményekre terjeszkedtek ki: tulajdonlásukra, használatukra, az istállózásra, az alkalmazott egyes állatfajtákra, az építészeti és üzemviteli technológia célszerűségi és egyéb sajátosságaira, azok régi-új voltára. Behatóan elemezték a beruházás pénzügyi oldalát is: a befektetett tőke, a forgalom és a megtérülés mutatószámait.

Amindezen tapasztalatok figyelembe vételével megvalósított, Pest város presztízs-beruházásának tekintett első városi tulajdonú közüzemet 1872. augusztus 1 -j én adták át. A létesítmény az ezzel „ kapcsolatos ”, mintegy 5000 szarvasmarha és kb. 10 ezer aprómarha befogadására alkalmas marhavásárral együtt testesítette meg a későbbi polgármester törekvéseit a műszaki urbanizáció, a közélelmezés modernizációja, valamint a hatékonyabb egészségrendészet tekintetében. A technológiai funkciók elkülönítése a hatékonyság és a specializáció igényéről árulkodik.903 A közvágóhíd üzembe helyezésével a városi hatóság nem csak az állategészségügyi követelmények érvényesítése szempontjából tett szert hathatós eszközre, de az állatforgalom és húsértékesítés erőteljes hatósági befolyásolása révén

902 Hamburg St. Pauli külvárosában például, mint írják: „ az üzleti eljárás ... akként van berendezve, hogy egy nagy munkás láncolat működik, mely a leölt és egy vasútszerü sínen tovamozgó állatot egymás után feldolgozza s ezért „ a hamburgi vágó-híd felülhaladja a párizsit, hol még mindig a szalmávali pörzsölés divatozik". HAMBURG, 1869.

903 A létesítmény harminc vágókamrát; földalatti jégvermeket és hűtőkamrákat; bőrszárító padlásokat; aprómarhák vágására szolgáló fedett udvarokat; istállókat és takarmánypadlásokat; pró- bavágóhidat; a beteg állatok számára biztosított elkülönítő vágóhelyiségeket; állatorvosi szolgálatot; önálló vízvezeték- és a Dunával összekötött csatornarendszert; légszeszvilágítást; valamint személyzeti helyiségeket tartalmazott. HAMBURG, 1869.

360