Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Presztízsigény és elemi szükséglet a fizikai infrastruktúra-fejlesztésben

A közterületek tisztántartásának, foként pormentesítésének kérdése jobbára a városesztétikum vetületében kerül elő szinte már a városegyesítés pillanatában, s merül fel később is igen gyakran. „Az utcák porban úsznak - visszhangozza a legnagyobb magyar sirámait Fenyvessy Adolf VIII. kerületi képviselő - és ez ügyben semmi eredmény sem látható ",791 A tisztaság és rendezettség tekintetében a fővárosi elit részéről a közgyűlési teremben hangoztatott normatív jellegű igények és elvárások azonban az obj ektív nehézségeken kívül (a város utcáinak nagyobbik része 1873 körül, mint említettük, még burkolva sem volt) jócskán ütköztek a lakosság civilizációs szintjéből fakadó kulturális akadályokba.792 „ ...A köztisztaság sikeres fenntartására és kezelésére okvetlenül megkívántató közérzület és tevékeny közreműködés, melyet más városokban tapasztalni, fővárosunkban csak csekély mértékben fejlődött" - állapította meg Andreánszky Zsigmond, az illetékes H. ügyosztály tanácsnoka.793 A kerületi elöljáróságok tehát - különösen a külső övezetekben - csaknem megoldhatatlan feladattal állottak szemben; eljárásukban a köztisztasági szabályrendelet betűje szerint ugyan a rendőrségre is támaszkodhattak, az együttműködés azonban akadozott, mivel az állami szerv főként a köz- biztonsági feladatokra koncentrált.794 Az infrastruktúra fogyatékosságaihoz kényszerűen alkalmazkodó igénytelen lakossági viszonyulás könnyen került ugyanakkor ellentétbe a főváros vonzerejének fokozását mindenek elé helyező hivatalos várospolitikával. Esős időben például a budai csatornázatlan részeken a házi pöce- gödrök tehermentesítése céljából a lakosok az ürüléket minden hatósági szigor ellenére egyszerűen az utcára löttyintették. A városvezetés a normativitás és a méltányosság szempontjai között vergődött: míg a kerületi elöljáróság a foganatosítandó adminisztratív eszközök mellett kardoskodott, a tanácsot az adott jelenség mögöttes okai belátóbb magatartásra bírták.795

791 BFL IV. 1403.a. 124/1873., 136/1873. kgy. sz. A Hon, 1874. április 2. BFL IV.1403.a. 835/1883., 353/1884. kgy. sz.

792 A felsőközéposztályi magatartásminta e tekintetben is normatív szerepéről: LADD, 1988. 373. skk.

793 1875. évi ügyosztályvezetői jelentés. BFL IV. 1409.b. 3304/1875. ein. ikt. sz.

794 „ ...önérzettel elmondhatjuk, hogy ez irányban a rendőrség oly keveset tesz, hogy ha rájuk bíznánk magunkat, bizony fel vetne bennünket a szemét" - állapította meg 1875-ben a II. kerületi elöljáró. BFL IV. 1409.b. 3304/1875. ein. ikt. sz.

795 BFL IV. 1409.b. 30/1880. ein. ikt. sz.

332